8. fejezet - Ne szólíts így

Sziasztok :) Nagyon sajnálom a rengeteg kimaradást a részekben! Mostanában nem érzem túl jól magamat, sem fizikai, sem lelki értelemben, de nagyon örülök, hogy továbbra is kitartotok mellettem és megvárjátok, hogy megszenvedjek egy részt :) Hálás vagyok nektek! ♥ Tehát, itt a Dark 8. része, Jó olvasást kívánok!

By the way a rész 18+ jelenetet tartalmaz, saját felelősségre, drágáim.

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

Az ő hangja hallatára úgy éreztem, hogy az eddigi fejfájásom még csak erősödni kezd. Ne, miért pont ő? És mit keresek a nappalijában?
"Jó reggelt, Habcsók. Milyen sokáig aludtál." Lassan pillantottam rá. Mégis hogyan nevezett? Habcsók? Rosszul hallok?
"Zayn? - Kérdeztem vissza, bár természetesen tudtam, hogy ő az." Mégis mi a fenét keresek én itt? - Kérdeztem, ahogyan eddigi kényelmes fekhelyemről ülésbe tornáztam magam.
"Nocsak, nem emlékszel a tegnap estére? Mikor egyedül és védtelenül baktattál haza azokon a veszélyes utcákon a kabátomban.." Mondta szánalomra méltó hangon, majd utolsó mondatrészére vigyor jelent meg ajkain. Magamra pillantottam. A kabátja.. Miért is nem vette le rólam? - Aztán összetalálkoztál azzal a részeg nyomorulttal. Nos Habcsók, nem is tudom mi lett volna, ha nem vagyok ott.. Talán már nem lennél ilyen édes szende szűz.
"Ne hívj így, bazdmeg!" Korholtam le, amiért már megint ezen az idióta néven szólított. Elsőre még elnézem, de nem többet.
"Naaa, így kell bánni a megmentőddel?" Emelte fel a kezeit maga elé, míg közelebb sétált hozzám.
"Nem vagy a megmentőm! Világos?! Én is ugyanúgy meg tudtam volna védeni magamat az ellen a tahó.. Ellen..!" Kezdtem nyafogni, pedig igenis hálás voltam neki. De ha elmondom még elbízza magát.. Így is túl nagy az egoja. "Várjunk! A srácok biztosan aggódnak értem, haza kell menne.." Kezdtem bele és álltam is volna fel, de erős karjai visszanyomtak a kanapéra.
"Nem kell sehová sem menned. Értesítettem őket, hogy nálam vagy." Rázta meg maga előtt a telefonomat. Hogy a fenébe került az hozzá?!!
"Add azt ide!" Rivalltam rá, ő pedig minden gond nélkül csak úgy a kezembe is adta, hihetetlen flegma módra.
"Nincs is semmi érdekes üzeneted.. Pedig reméltem, hogy találok pár kanos üzenetet valakitől, de.. Így még jobb.. Hiszen nincs is senkid.." Hajolt hozzám közelebb és közelebb amint kimondta szavait, kabátját már akkor nemes egyszerűséggel rángatta le rólam. Kirázott a hideg, hatalmasat nyeltem. Hát ez nem igaz! Mindig itt kötünk ki?!
"Honnan tudod, hogy nincs?! Attól, hogy nem SMS-ezek vele arról, hogy hogyan dug meg.." ..A nem létező pasim, attól még nem létezik. Muszáj volt kitalálnom valamit..
"Nem. Egészen biztos vagyok benne, hogy nincs senkid. Tudod, az édes lakótársaid ezt is elmondták. Büszke vagyok rájuk, igazán nagy a szája 1-2-nek.. Kérnem sem kell és mindent elmondanak..." Tapadt rá a nyakamra forró csókokkal hintve be azt. Éreztem, hogy arcom elvörösödik. Ezért még megölöm őket, csak essek haza innen... A testem magától mozdult, az agyam tudta vagy beleegyezése nélkül. Egyik kezemet a nyakába fontam, ujjaimmal végigszántottam rövid, hollófekete haját. Éreztem bőrömön, hogy vigyorra húzta a száját, ez után harapott bele a bőrömbe, majd szívta meg azt. Ekkor kapcsolt be végre az agyam is. Abban a másodpercben rántottam el a kezemet a nyakától, majd toltam a mellkasa elé azt, próbáltam elnyomni testét enyémtől.
"Hagyd már abba! Miért nem tudod megérteni, hogy nekem nem kellesz?!" Kiabáltam rá, ellenben már csak azt vettem észre, hogy mindkét csuklómat a lehető legerősebben markolja meg, majd hátralökve a testem szorítja azokat a kanapéhoz.
"Maradj már veszteg! Eddig 3x megkegyelmeztem neked, kezd fogytán lenni a türelmem!" Emelte fel ő is a hangját, gyönyörű, barna szemeiben nem láttam azt a csillogást, amit pár perccel ezelőtt, azt a huncut fényt. Tekintete sötét volt, rémisztő. Szívem a torkomban kezdett dobogni. Nem.. Nem és nem!
Monológja befejezése után ismételten a nyakamat tűzte ki célpontjául, majd a kiszívott területtől kezdve fogott bele bőröm újabb és újabb csókokkal hintésébe. Hazudtam volna, ha azt mondom, hogy nem élveztem. Soha még semmit ennél jobban. Valahogy értette a dolgát..
Nem, nem lehet! Nem szerethetem a szomszédomat, nem is ismerem!
Mire észbe kaptam gondolataimból már csak egyik kézzel tartotta a csuklóimat, de még így is elég erősen ahhoz, hogy ne tudjak szabadulni. Másik, immáron szabaddá vált kezével az ingem gombjaival szórakozott. Mit szórakozott? Jobban megy neki a kigombolás, mint nekem valaha is ment! Saját magamon!
"Zayn.." Nyüszítettem nevét erőtlenül, mikor már végzett a gombok úgy háromnegyedével, s már a kulcscsontomnál járt ajkainak mézédes csókjaival. Na tessék, már megint ilyeneken gondolkozom..
Lassan az utolsó gomb is kikerült helyéről, az anyag pedig úgy bomlott testem két oldalára, ahogyan annak lennie kellett. Zayn így pontosan és tökéletesen tudott végighaladni csókjaival az előbb kipécézett helyétől le a mellkasomon és a hasamon át a V vonalamig, szinte egyetlen apró területet sem kihagyva. Alapos volt.
Éreztem, mintha a nadrágom kezdett volna egyre szűkösebbé válni. Nem lehet! Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyivel elérte, hogy...
Testem remegni kezdett. Kezeimet kétségbeesetten próbáltam szabadítani tartásából, de már annyi erő sem volt bennem, mint mikor felébredtem. Ez az ember teljesen elvette az erőm és az eszem.
Mély levegőket szippantottam. Hallottam saját szívverésem, mintha csak egy monstrum közeledett volna felém, ki akart szakadni mellkasomból. Tekintetem homályos lett könnyeimtől, ám ebben a pillanatban már nem voltam benne biztos, hogy mitől könnyezek. Egyáltalán nem fáj amit tesz. Talán az élvezettől? Attól könnyezik egyáltalán az ember...? Rápillantottam. Nem láttam be teljes arcát, csupán hosszú szempilláit. Gyönyörűen mutattak, ahogyan barna szemeit keretezték, de be kellett vallanom, hogy most is, lehunyt szemekkel. Még talán erotikusabbnak tűnt tőlük, vagy a fene tudja.
Még mindig szabad kezével biztosan pattintotta ki a nadrágom gombját is. Na ne..! Jézusom! Egy másodpercet sem tétovázott, hatalmas, meleg kezét a nadrágomba vezette. Az alsómon keresztül kezdte el simogatni merevedő férfiasságomat, mire akaratlanul is egy nyögés szakadt fel torkomból.
"Nocsak Habcsók, most hogy élvezed, az előbb meg még mennyire ellenkeztél.." Hajolt fel hozzám, suttogta ajkaimra szavait -hangja mélyebb volt, mint eddig bármikor, de hihetetlenül tetszett-, majd tapadt rájuk. Nos, tulajdonképpen még hálás is voltam neki. Hosszú csókjai elnyomták bennem ezeket az átkozott hangokat. Még csak el sem akartam hinni, hogy én vagyok az. Egy csodálatosan egyszerű mozdulattal rántotta le rólam a szűkös, fekete farmeromat, szinte vele együtt húzva az alsómat is.
"Zayn!" Sipítottam elhajolva ajkaitól, de még mindig az övére lihegve. Vigyor jelent meg arcán, ahogyan a sajátjához nyúlt, majd övét kikapcsolva, lehúzva nadrágját dörzsölte össze tagjainkat.
"Látod, Habcsók? Pontosan ezt éreztem minden alkalommal, amikor megláttalak. Már az elsőtől kezdve." Dörmögte, én pedig már egy másodpercet sem habozva tapadtam gyönyörű, rózsaszín ajkaira. Agyamat már köd borította, nem tudtam normálisan gondolkozni.
Ezt Zayn észrevételezve engedte el másik kezével is enyémek tartását, hálás voltam neki érte. Semmit nem akartam tenni velük, ami a menekülésemet szolgálta volna, ehelyett inkább nyakát karoltam át mindkettővel húztam közelebb és közelebb magamhoz, míg ő immáron egy kezével mellkasomat, hasamat cirógatta, a másikkal az alsómon belül piszkált. Csókunk közben egyre gyakrabban nyögtem szájába. Hihetetlen élvezetet tudott kölcsönözni még így is, egy rohadt kanapén. VÁRJ, most tényleg egy kanapén fogom elveszíteni a szüzességemet?! Hát ez milyen romantikus! ..Nincs energiám ezen gondolkozni tovább.. Kezeimet lejjebb vezettem Zayn hátán, majd egyiket lecsúsztattam, s mindkét kezemmel megragadva pólóját rángattam le róla. Újra megláttam tökéletesen kidolgozott, napbarnított testét övező tetoválásait, ujjaimat egyenként húztam végig rajtuk, csak ez után tértem újra a hátára és piszkáltam alsója szegélyét, míg ő le nem rángatta rólam az enyémet. Kezeim mozdulatai akkor fagytak le teljesen. Istenem, erre én még nem készültem fel!
"Ne ijedj meg, ha azt teszed szépen amit én mondok, akkor nem lesz baj." Suttogta fülembe, majd bele is nyalt, harapdálni kezdte a fülcimpámat. Két ujját számhoz emelte, majd simogatni kezdte velük ajkaimat. "Gyerünk Habcsók, nyald őket. Úgy könnyebb lesz nekem és kevésbé fájdalmas neked." Úgy tettem, ahogyan kérte. Tetteimet már csak az izgalmi állapot vezérelte, közel sem az agyam. "Ügyes fiú." Jegyezte meg egy idő után, kihúzta ujjait a számból, kezeivel pedig combjaimat fogta meg és tolta feljebb, ahogyan ő is fészkelődött a kanapén. Szemeimet már régen lehunytam, így csak érezni tudtam, hogy mit csinálhat.
Egyenlőre csupán egy ujjával körözött bejáratom körül. Nyüszítettem, nem értettem, hogy mégis mi olyan jó neki abban, hogy--- S akkor megéreztem magamban az első ujját. Sikoltás tört fel a torkomból. Azt az érzést, ahogyan belém tolta nem tudtam volna leírni. Fájdalmas volt, s ez még csupán egy! Nem is igazán figyelt arra, hogy megszokhassam az érzést, azonnal mélyebbre tolta bennem, s kezdte el mozgatni, szinte azonnal hozzáadva második ujját is. Azok már nem sikoltások voltak, inkább keserves és fájdalmas nyögések. Elejéről, kezdeti úgymond gyengédsége teljesen elpárologni látszott.
Ujjat be-behajlítgatta testemben, ollózott velük, én pedig úgy éreztem, hogy szétszakít. Szemeimből könnyeim egyre csak folytak, főleg a pillanatban, ahogyan ki is húzta őket. Ez tulajdonképpen egyfajta megkönnyebbülés is lehetett volna, de akármennyire is fájdalmas volt, talán egy része élvezhető is.Valamint tudtam, hogy most mi fog következni. Magáról is lefejtette alsóját, hiszen nekem odáig már nem sikerült eljutnom, férfiasságát a bejáratomhoz helyezte. Nagyot nyeltem, próbáltam felkészülni az érzésre, de erre tulajdonképpen nem lehet. Mikor belém hatolt az előzőnél sokkal élesebb, vékonyabb jajveszékelő sikoltás hagyta el a torkomat.
"Zayn!" Visítottam, ahogyan csak mosolyt láttam megjelenni arcán könnyeim fátylában. Csak úgy, mint ujjai esetében, most sem törődött azzal, hogy vajon nekem hogy a jó. Beljebb és beljebb ereszkedett egészen addig, míg el nem érte azt a számára valószínűnek tartottam még nem tökéletes mélységet, de mozogni tudott testemben. Nyögéseket már szinte alig lehetett hallani hangomból. Szinte az egyedüli hangok a lányos sikítások voltak, vagy az esetek, mikor nevét ismételgettem.
"Habcsók, próbáld már meg elengedni magad! Rohadt szűk vagy!" Parancsolt rám mély, élvezettől rekedt hangján. Rohadt könnyű azt mondani! Szavaira nyüszíteni kezdtem, szipogtam és újra nevét motyogtam.
"Zayn, ez rohadtul fáj.." Böktem ki szavaimat végül, mire talán még meg is sajnált. Tempóján lassított, kezeivel testemet kezdte el simogatni. Mellkasomat, oldalamat, hasamat.. Úgy konkrétan mindenhol ahol ért, majd ajkaimra hajolt csókokért, mikor pedig épp nem ott, akkor forró puszikkal hintette be más testrészeimet, esetleg szívásokat hagyott rajtam.
A fájdalom érzése még mindig nem múlt el, de valljuk be, sokkal jobban tudtam kezelni. A sikítások élvezetes nyögésekbe váltottak, ahogyan egyre közelebb repített a csúcs felé. Torkából fokozatosan neki is mély nyögések kezdtek feltörni. Kezdtem sejteni, hogy ő is egyre közelebb van az élvezet teljes eléréséhez, akárcsak én.
Már csak pár mélyre hatoló nyögés volt hátra, míg Zayn el nem ment. Ezt megérezve szakadt fel a torkomból egy hangos nyögés, az ő pár számára 'levezető' lökést követően pedig már én sem bírtam tovább, s elélveztem. Mindketten lihegtünk, a fekete hajú félisten pedig kihúzódva belőlem borult rá a testemre, kezdte el piszkálni a már így is épp eléggé kócos hajamat.
"Na, mi az, Habcsók? Nem is volt olyan rossz, vagy mégis?" Kérdezte nevetve, én pedig már éppen a szememet forgattam volna, de emellett egy mosoly is tükröződött arcomon. Talán még mindig nem fogtam fel mi történt, talán mégis. Egy biztos: Jó kedvem volt.
"Ne hívj már így.." Morogtam fel játékos hangon, majd utoljára erőtlenül vállába boxoltam, ez után hunytam le a szemeimet és csak öleltem őt, s így is maradtam volna, amilyen sokáig csak lehet. Vele.