7. fejezet - A megmentő

Sziasztok! :) Nos tudom, tudom. Megint egy kicsit későn sikeredett hoznom a Dark részt, de nézzétek el nekem kérlek. Remélem, hogy mindenesetre a tartalma kárpótolni fog akármiben is és tetszeni fog nektek. Jó olvasást kívánok!

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

A buli végezte után a többség sokáig aludt. Tulajdonképpen ők sokat ittak, nekem meg túl sok minden volt az egyszerre, amik történtek. Mire nagy nehezen már 5-en kikászálódtunk az ágyból -a szőke kivételével- a házat kezdtük el takarítani. Nos, úgy tűnt, hogy el is fog tartani egy darabig.. Aztán az estémről kezdtek el kérdezgetni. Nem, nem! Csak hagyjátok már ezt az átkozott témát, soha többet nem akarok találkozni vele! Ha tehetném még el is költöznék innen! ...De ezt nem tehetem meg a srácokkal.

Ekkor egy kabátot véltem felfedezni a kanapéról félig lelógva. Fekete, bőrdzseki volt, pár irat is volt benne, meg ilyen hétköznapi cuccok, öngyújtó. Remegve nyúltam az irattartóért, csak reméltem, hogy valakinek ugyanolyan kabátja van, mint neki. Személyigazolványán az ő képe köszönt rám. Éppen az övé. Dús, fekete haja, gyönyörű napbarnított bőre, igéző csokoládébarna szemei. A szívem hatalmasat dobbant. Nem lehet igaz! Itt hagyta a rohadt igazolványát! Ekkor a szemeim fényképéről adataira tértek át. Zain Javadd Malik, születési ideje 1993. január 12.. Várjunk! Ez a srác rohadtul fiatalabb mint én?! Adatait bújva nyeltem nagyokat, azt hittem, hogy a szívem ott helyben fog kiugrani a helyéről, mikor megszakították gondolatmenetemet.

"Louis, minden oké? Mit találtál?" Kérdeztek a srácok, én meg nagyokat pislogva fordultam meg és mutattam fel a kabátot.

"Zayn kabátja.. Úgy értem, megnéztem az iratait, hogy.. Biztosan az övé-e.. Tudjátok, ki tudja.." Kezdtem azonnal mentegetőzni, reméltem, hogy semmi érdekes nem tűnik majd fel nekik.

"Hah, valamikor vissza kellene vinni neki.. Gondolom szüksége lesz az irataira." Kezdték a megállapítást. Nahát, nem monják? De most nem én akarok lenni az a szerencsétlen, aki megnyeri ezt a nemes feladatot!

"Louis mi le-" Kezdődött a mondat, én meg már vágtam volna rá a nem-et, mikor megcsörrent a telefonom. Letéve a kabátot és az iratokat halásztam elő a zsebemből, s Nathan -a menedzser- nevét véltem felfedezni rajta. Na, már csak ez hiányzott. Tényleg. Megmutattam a fiúknak a hívót, mire ők is sóhajtottak, eztán engedték, hogy fel is vegyem. Megköszörültem a torkomat, majd a fülemhez emelve a telefont szóltam bele a lehető legszánalmasabb hangomon, hátha megsajnálna, vagy valami! Amint kiejtette a száján, hogy munkánk lenne egyből kifogásokat kezdtem el keresni.

"Tudod a tegnapi bulin Bennett és Andrew eléggé.. Kiütötték magukat, nem hiszem, hogy tudnának.." Kezdtem a mondatomat közben leintve az épp szólni készülő Andyt. Így sem úsztam meg. Valami idióta kiadási és papírmunkák miatt hívott, kivételesen nem a srácok felvételei miatt. Sóhajtva egyeztem bele mindenfélébe, így vasárnap délelőtt.

Gyorsan adtam elő nekik, hogy ezúttal sajnos nekik kell kitakarítani a lakást, teljesen egyedül, majd felkaptam Zayn kabátját és a kulcsaimat. Majd hazafelé beviszem neki.. Felhúztam a cipőm, kisietve az ajtón kiáltottam oda nekik egy utolsó "Sziasztok, majd jövök!"-öt és már be is csuktam magam után.

**********************

Sosem éreztem még ilyet munkában. Mintha a percek órák lettek volna, a másodpercek percek és az órák napok. Javában besötétedett, mire mindent elintéztünk és hazafelé indulhattam. Nos, azt hittem, hogy legalább előtte hazaérek.. Nathan felajánlotta, hogy kocsival elvisz, hiszen nekem csak annyi eszem volt, hogy gyalog induljak útnak. Nem, dehogy. Amúgy is be akartam még menni valami kávézó szerű helyre is, meg a boltba is. Nem akarom ugráltatni, hogy ide meg oda vigyen el. A stúdiónkhoz közel volt egy kisebb bolt, ahol szinte mindent lehetett kapni. Gondoltam ez tökéletes lesz arra, hogy bevásároljak azokból, amiket tegnap eltörtünk vagy elfogyott a bulin. A boltból kiérve már sokkal hidegebb volt, mint előtte gondoltam, szóval Zayn kabátját húztam magamra. Meglepően, de jól esett érezni illatát. Micsoda?! ...Csak jó a parfüm, ennyi az egész! Ahogyan sétáltam mintha veszekedő alakokat hallottam volna. Tudtam, hogy nem szabad megállnom, sétáljak tovább, mint aki semmit nem hallott. Még a fülhallgatóm is nálam volt, a hangokat is ki tudtam volna zárni. De persze én kíváncsi voltak.. Egy kis mellékutca felé tekintettem. Elég kihalt volt már errefelé minden, próbáltam úgy egyensúlyozni a zacskókkal a kezemben, hogy ne csörögjenek, miközben betekintettem. Két férfit láttam, de egyiket sem ismertem. Az egyik egy körülbelül velem egykorú fiú lehetett. Olyan volt, mintha ismertem volna, de nem tudtam pontosan, hogy ki is az. Talán láttam már az utcán, vagy valami... A másik pedig valami idősebb, részeg alak. Már éppen készültem volna rá, hogy elmenjek, mikor hangokat hallottam.

"Oh, nézd.. Egy kis leselkedő friss hús.." Szólalt meg a részeges fickó, én pedig azonnal leblokkoltam. Neee, ezt így nem..! Ez még rosszabb, mintha Zayn lenne! Elkapta a felkaromat, mivel elérte, hogy minden szatyor kiessen belőle, egyenesen a földre. A másik fiú elrohant. Basszameg! Hogy lehet valaki ilyen gyáva szutyok?! Bárcsak ne a rohadt kíváncsiságom hajtott volna! ...Most már rohadtul mindegy. Ahogyan beszélt, hozzám ért folyamatosan rázott a hideg és szabadulni próbáltam, kiabálni esélyem sem lett volna. Már akkor éreztem, hogy el fogom veszteni a testem felett a kontrollt, de azt nem, hogy még az eszméletemet is elveszi. Túlságosan megrémültem.

Az utolsó dolog amit hallottam egy harmadik személy csatlakozása volt. Hangja mély, mégis remek és ismerős. A részeg pasi kezei elengedtek, fájdalmas nyögését hallatta, míg két másik kar megakadályozta, hogy a földön terüljek el. Ez után minden sötét lett.

Fogalmam sincs mikor ébredtem fel. A fejem fájt, úgy éreztem magam, mint aki másnapos. Mi ez? Még most ébredek fel teljesen abból a nyomorult buliból? Szemeimet kinyitottam, mire hatalmas meglepetés fogadott. Egy teljesen ismeretlen helyen voltam, ismeretlen szobában és ismeretlen kanapén fekve. Legalábbis akkor még azt hittem, hogy ismeretlen.. Ám egy ismerős hang meggyőzött, hogy nem volt az.

Ez itt Zayn Malik nappalija.