11. fejezet - Bocsánat

Sziasztok! :) Nos, meghoztam a következő Dark részt, bocsánat, hogy ennyi késéssel. Tényleg igyekeznem kellene összeszednem magamat, és gyakrabban írnom nektek, igaz? Nos, mindenesetre remélem, hogy tetszeni fog a rész :) Jó olvasást kívánok! :D

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

A hetek ismételten teltek, én pedig még mindig semmit sem tudtam Zaynről. Folyamatosan Harry szavai jártak a fejemben. Túl elfoglalt a munkájával, ha lesz esze, majd idejön és bocsánatot kér. Bocsánatot fog kérni. A srácok már harmadik napja nem voltak itthon. Valami kisebb, két hetes turnéra mentek az országon belül, én is csak azért maradtam itthon, mivel kissé beteg lettem, mielőtt elindultak volna, ők meg azt mondták, nem lesz rám szükségük. Pihenjek. Nos, hihető lenne, ha nem a lakótársaimról lenne szó. A hatalmas ház minden nap túl üres volt, csendes. Már éppen azon gondolkoztam, hogy összecsomagolok és utánuk indulok, úgyis minden nap tudtam, hogy hol vannak, meddig és mi a következő állomás. Valamelyikőjük mindig értesített mindenről. Voltak akik olyan dolgokról is, amikre nem voltam kíváncsi, de mégis tudnom kellett róla. Igazából csak mosolyt csalt az arcomra.
Attól függetlenül, hogy a srácok nem voltak itthon, én minden nap bent ültem a stúdióban és dolgoztam. Csak most igazából teljesen más emberek kéréseit teljesítettem egész álló nap. Kevésbé voltak fárasztóak, mint a sajátjaim. Nem tudom, hogy nem mertek annyi mindent kérni, mivel új voltam a környezetükben, vagy valóban ennyire kis igényűek, de örültem neki, hogy nem minden nap hulla fáradtan estem haza. Már délután négykor hazaértem aznap. Nem volt sok dolgom, így már sötétedés előtt haza is értem kocsival. Gyorsan szabadultam be az ajtón és zártam is vissza az. Első utam a fürdőbe vezetett egy frissítő zuhanyért, a második a konyhába, hogy forrócsokit készítsek. Amíg a tejet a mikróba tettem a nappaliba sétáltam, hogy bekapcsoljam a TV-t, hogy megnézzem van-e valami értelmes műsor benne. A híradóban éppen furcsa bűntényekről beszéltek, de sosem érdekelt igazán. Mindig is tudtam, hogy mennyire veszélyes környezetben élek, milyen emberek élnek a világon. A nő azt mondta, hogy a rendőrségnek még ötlete sincs, hogy ki vagy kik lehetnek a rejtélyes elkövetők. Hallottam ezt persze a konyhából, míg a mikró hangos csipogásai után végre eljutottam odáig, hogy beletegyem a csokoládéport az italomba. Ez után indultam vissza a kanapéra, hogy csendben és békességben elfogyaszthassam az italomat. Még kissé forrónak bizonyult, szóval a kávézó asztalra tettem és hallgattam a híreket, bár a fele sem érdekelt, így a laptopomhoz nyúltam. A twittert nézegettem, az instagramot, hogy elüssem az időt. Legalább addig, amíg egy kicsit lehűl a túlforrósított bögrém. A régi csapattársaim képeit, posztjait nézve jutott eszembe, hogy mennyire régen is voltam utoljára focizni, pedig milyen sokat eljártam régen, mennyire imádtam. Így határoztam el, hogy ha lesz időm, míg a többiek nincsenek itthon újra meglátogatok majd pár edzést. Hiányzott már ez a kis testmozgás az életemből. Úgy 20-30 értelmetlen poszton görgettem lejjebb, mire nagyot sóhajtva untam meg a dolgot és csuktam le a gép tetejét a kanapén magam mellé téve. A kezembe vettem a távirányítót, s már éppen találtam is egy műsort, ami érdekelt, letettem a kapcsolót, ezúttal végre a bögrét kézbe véve. A számhoz emeltem, orromba szívtam az imádott illatot, s már éppen belekortyoltam volna, mikor csengőt hallottam. Ki az isten zargat ilyenkor?! Nagy sóhajtással, pár káromkodás elmormogásával tettem vissza a dohányzóasztalra a bögrét és nagyot nyeltem. Az ajtóhoz sétáltam és leakasztottam mellőle a kulcsomat, hogy a zárba dugjam azt és elfordítsam benne. Gyorsan mozogtam, próbáltam minél hamarabb lerendezni ezt a dolgot, de nem éppen az fogadott, mint amire számítottam. A szívem a torkomban kezdett el dobogni, még azt sem tudtam, hogy mit mondjak.
“Zayn?!” Szakadt ki belőlem mégis egyetlen szó, ahogyan megláttam az ajtóban. Próbáltam nem megkönnyebbült vagy meglepett arcot vágni, hanem inkább mérgeset, de elég kevés sikerült ennek az eléréséből.
“Szia Louis. Bocs, zavarlak?” Kérdezte viszonylag normálisan, nem úgy, ahogyan a legutóbb köszöntött.
“Ami azt illeti, igeen. Szóval mondhatnád gyorsabban is, hogy mit akarsz.” Erőltettem magamra egy erősebb személyiséget, ami nem igazán az én stílusom volt, de muszáj volt megmondanom neki, amit gondoltam. Bár már abban a másodpercben megbántam a dolgot, ahogyan kimondtam.
“Bocsánatot akartam kérni, amiért a múltkor bunkó voltam. Harry mondta, hogy szerinte elég rosszul érezted magad miatta?” Jelentette ki igazság szerint, mégis egy kis kérdést éreztem a hangjában.
“Én? Rosszul? Hova gondolsz, én aztán nem!” Húztam fel az orromat, de tudtam, hogy mennyire rosszul hazudok. Soha, senki nem hitte még el, amit hazudtam.
“Nem úgy nézel ki.” Fogta meg hirtelen az államat hatalmas, meleg kezével és fordította úgy a fejem, hogy mélyen a szemembe tudja ásni csokoládébarna szempárját. Normális esetben gyönyörűnek mondtam volna őket, de most volt benne valami más. Nem, nem arról beszélek, hogy még nem bocsájtottam volna meg neki, hiszen már azzal a szóval, hogy bocsánatot akar kérni megtettem. Amíg ezeken gondolkoztam hajolt rá az ajkaimra csókot lopva róla. Talán hülyeség volt vagy nem, de viszonoztam neki. Arra nem is figyeltem, hogy mindeközben kihúzott a házból ügyesen behúzva valahogyan maga mögött az ajtót, egyedül a zár kattanására figyeltem fel és szakadtam el tőle.
“Mégis mi a francot csinálsz?” Kérdeztem felhúzva a szemöldököm, az ajtót néztem, majd kezét, ahogyan zsebre teszi a kulcsot.
“Mutatok neked valamit. De nem itt.” Ejtette szavait már zavarosabban, mint az előbb. Éreztem valami furcsát rajta, miközben csókolt. Füst szag lehetett, de nem cigaretta szaga. Igazság szerint el sem tudtam dönteni, hogy mi volt az, de tippem azért volt. Zayn Malik nem igazán volt magánál, maximum addig, amíg átjött, megkockáztattam, hogy még akkor is, mikor kinyögte a bocsánat kérését, de arra már kevesebb volt az esély. Megfogta a kezemet és a saját háza felé kezdett el húzni. Nem zárta be az ajtót, igazából még kissé résnyire nyitva is hagyta azt. Hát ez az ember valami hihetetlenül feledékeny vagy idétlen! A friss levegőről belépve a házba ugyanaz a füst szag csapta meg az orromat, amit a Zaynnel való csókolózás közben éreztem.
“Mi az isten ez?!” Csattantam fel végre az orromhoz kapva, Zayn viszont csak nevetett.
“Csak egy kis fű, ne fossál már, Louis!”
“Mi az, hogy ne fossak már?! Mindjárt haza is megyek, csak engedj el!”
“Dehogy mész!” Reagált azonnal és fordította el a kulcsot a zárban utána zsebre téve azt. Nem támadott le azonnal, ahogyan számítottam rá, egyszerűen csak a nappaliba rángatott, és úgy viselkedett, ahogyan egy normális ember tette volna, mintha az előbbi 4 mondat el sem hangzott volna.
Megkérdezte, hogy mégis mi volt olyan fontos otthon, amiért zavart volna, én pedig egész készségesen válaszoltam meg, hogy bizony a forrócsokim elfogyasztásában zavart meg, mire kaptam tőle egyet. Igazából teljesen jó ötletnek tűnt, aranyosnak találtam, hogy csinált nekem, és azonnal meg is ittam, hiszen nem lett annyira forró, mint az enyém, otthon. Egész addig tartottam ilyen jó ötletnek, amíg nem kezdtem el furcsán érezni magam. Nem sokáig tudtam gondolkozni azon, hogy mit rakhatott az italomba, azonnal túl jól éreztem magamat hozzá. Éreztem, hogy az arcom vörösbe vált, mikor Zayn a nyakamra hajolt, csókolgatta és idióta dallamokat dúdolt rajta, mikor nem puszikkal hintette folyamatosan vagy szívta a vékony bőrt. Szemeimet csak ritkán, rövid időre hunytam le, tetoválásain húztam végig ujjaimat, néztem a tintával örökre átszínezett bőrét. Izmai, tetoválásai valahogy most gyönyörűbben hatottak, mint valaha. Lerángattam róla a felsőtestét védő trikót, mikor is feltűnt a rúzs, ajaklenyomat tetoválása a szárnyakkal. Megnyaltam az ajkaimat, előrehajolva nyomtam csókot a rúzslenyomatra, többször is egymás után.
“Csak nem tetszenek, Louis?” Kérdezte mély, rekedt hangon. Olyan érzésem volt, hogy Zayn nem kicsit volt tele szexuális vágyakkal. Normális esetben valószínűleg azon gondolkoztam volna, hogy csak azért kért bocsánatot, hogy megfektessen, de a drog hatása alatt eszembe sem jutott.
“Tetszenek. Imádom őket.” Suttogtam bőrére, mire már csak azt vettem észre, hogy ő is megszabadít a felsőmtől, ezzel felfedve maga előtt azt az eddig kevés tetoválásomat, amit sikerült elérnem. Az egyetlen tetoválásom még csak a szarvas volt a szívvel és a kulcscsontom alatt elhelyezkedő ‘It is what it is’ felirat. Zayn hümmögött a tetoválásaimat látva, majd megnyalta az ajkait. Ködös szemekkel nézett fel rám, egyenesen a szemeibe.
“És szeretnél még?”
“Igen.” Válaszoltam teljesen egyszerűen, mire felhúzott a kanapéról és gondolom a saját szobájába vezetett. Igazság szerint rendezett szoba volt, sötétvörös falakkal. A redőny le volt húzva, az egyetlen fényforrás a szobában egy vörös-narancssárga fényben tündöklő lávalámpa volt, ugyanis Zayn nem kapcsolta fel a villanyt. Hangulatos volt, igazán tetszett. Az ágyára másztam, lehasaltam rá, hogy láthassam, ahogyan a szekrényhez lép és leguggol, ezzel pont remekül felém mutatva hátsófelét. Végül egy kisebb tetoválógép szerűséggel tért vissza hozzám és ült mellém az ágyra beharapva az ajkát. Megfogta az egyik kezemet és végigmérte. Szeme végigfutott az egész testemen, mielőtt összerakta volna a gépet és újra a kezemhez tért volna vissza.
“Akkor majd én kitetovállak.” Vigyorgott rám, én pedig viszonozva a gesztust ültem fel és engedtem meg, hogy úgy forgassa ki, vagy tartsa a karomat, ahogyan ő akarja. Egy csókot loptam az ajkairól, mielőtt még elkezdte volna a műveletet. Akkor viszont fel is szisszentem.
“Fáj?” Kérdezte puszit nyomva az ajkaimra.
“Nem! Csak csináld!” Parancsoltam rá, mit készségesen végre is hajtott.
Alig fél óra telt bele, mire egy újabb tetoválással lettem gazdagabb. A felkaromon ékeskedett egy ‘Far Away’ felirat, aminek ugyan fogalmam sincs, hogy mi értelme volt Zayn részéről, de nem most lesz az ideje, hogy megkérdezzem. Zayn ujjait többször is végigfuttatta a még érzékeny bőrfelületen, mielőtt bekente volna, rögtön az után pedig vízipipát és dohányt vett volna elő. Mindketten épp eleget szívtunk belőle ahhoz, hogy a gondolataink teljesen más irányba terelődjenek. Már csak arra emlékeztem, hogy az ágyon kötöttünk ki, egymás ruháit letépve és a földre dobálva.

****************

Zayn ágyában ébredtem fel reggel, az ő erős karjai öleltek át, fejemet a mellkasába ástam, meztelen testünket egyetlen takaró fedte, a fejem úgy fájt, hogy azt gondoltam, még az is jobb lenne, ha itt döglök meg. Szememmel az órát kezdtem el keresgélni. 13:49. Kellett egy pár perc, mire felfogtam. Elmúlt háromnegyed 2?! Nem voltam dolgozni! Tegnap úgy hagytam mindent a lakásban!
Éppen felkelni akartam, mikor a fejem fájni kezdett, valami súrolta a karomat, amire kis szúró érzést éreztem. Lenéztem rá, s bizony a Far Away tetoválás ott díszelgett a karomon. Nem álom volt. Zaynre néztem. Természetesen megbocsájtottam neki. Gyönyörű volt, ahogyan fekete haja kócosan lógott bele arcába, hosszú szempilláinak árnyékai csíkokat húztak az arcán. Duzzadt ajkai elnyíltak kissé, ahogyan a levegőt ki és befújta álmában. Gyönyörű teremtés volt, látni pedig mindennél jobb érzés volt. Egész addig, míg nem csörrent meg Zayn telefonja, s ébredezni kezdett... 

Akkor még semmit sem sejtettem.

10. fejezet - Egyszeri alkalom

Sziasztok sziasztok :) Itt vagyok megint és a Dark 10. része is. Nos, igyekeztem eléggé kifejezni az érzelmeket a részben, de fogalmam sincs, hogy mennyire jártam sikerrel vele és mennyire nem, ezt döntsétek el inkább ti :) Nos, mint talán sohasem, semmit nem tudok mondani a részről. Mindössze nagyon szépen meg szeretném köszönni nektek, hogy a blog már elérte a több, mint 2500 nézettségszámot! Imádlak titeket, hihetetlen büszkévé tudtok tenni ezzel. Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagytok nekem, jó olvasást kívánok nektek a részhez!

Puszi!

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

A csengő megszólalt, én pedig összerezzentem a hangjára. Zayn itthon van, ki tudja, lehet, hogy éppen valakivel van itthon. A gondolatmenet 100x cikázott át az agyamon, hogy az éppen valakivel való ágy- esetleg kanapétornáját megzavartam. Az ajtó felső részén lévő üvegben egy alakot, csupán egy árnyékot láttam meg közeledni. Az ajtó hamarosan ki is nyílt, én pedig egy viszonylag feszült, fekete hajú szépséggel találtam szembe magamat.

„Louis? Mi az rohadt életet keresel te itt?” Hallottam a kérdést, megrezzentem ismételten, de mégis kellett idő, mire még fel is fogtam és felemeltem a fejemet. Rápillantva tulajdonképpen nem dühöt láttam, de ideges volt. Nem rám volt mérges, de láthatóan zaklatott volt. Talán tényleg megzavartam volna valamiben? Azt viszont nem gondolom, hogy éppen megfektetett volna valakit, mikor ideértem. Teste nem arról árulkodott.

„Zayn?” Kérdeztem vissza, hangnemén erősen nagyokat pislogtam. Szinte már azon csodálkoztam, hogy nem robbant fel a feje. „Idegesnek tűnsz. Csak beszélni akartam veled valamiről.”

„Mégis miről? Arról, hogy a múltkor megdugtalak? Nem mondták még, hogy nem vagyok a párkapcsolatok híve? Akkor én most mondom. Sajnálom, hogy össze kell törnöm azt az aranyos kis lelkedet, de nem kellesz. Most pedig szia!” Hadarta el a szavait, már fordult is volna sarkon, hogy rám csapja az ajtót, mikor megállítottam, felkarját erősen markoltam.

„Akkor mégis mire volt jó mindez?! Ekkora seggfej lettél volna, hogy addig próbálkoztál nálam, amíg be nem adtam a derekam egy kurva sexre és ennyi?!” Kérdeztem felemelve a hangom, de csak egy szúrós pillantást kaptam viszonzásképp.

„Okos vagy, egészen jól átlátod a helyzetet. Éppen erről van szó. Viszlát, Louis!” Zárta rövidre a témát karját kirántva ujjaim közül, s az ajtó már csukódott is. Szinte el sem tudtam hinni, hogy ezt mondta. Talán ettől rettegtem volna? Éppen attól, hogy ezt fogja válaszolni? Semmit sem tudtam tenni, csupán lefagyva álltam az ajtóban, szavai a fejemben ismétlődtek. Átláttam a helyzetet? Egyedül egy sexre kellettem neki? Harrynek ezek szerint igaza volt. Ő nem keres embereket a kalandok után, őt magát pedig nem érdemes keresni. A pumpa egyre jobban felment az agyamban. El sem akartam hinni, hogy ennyi volt. Csak ennyire voltam jó, mint egy ribanc, akit az út széléről felszed az autópályán, hogy egyszer kidugja magát. Rémesen éreztem magam, a szívem és az agyam ketté akart hasadni. Talán a mellkasomban üresség tombolhatott, a fejem viszont szét akart repedni a fájdalomtól. Lassan indultam el hazafelé, de még mekkora szerencse, hogy csak a szomszédba mentem. Az ajtót hangosan csaptam be magam után nem is törődve a kérdésekkel, hogy mi történt, jól vagyok-e. Hasonlók. Nem kell tudniuk arról, hogy mi történt és nem kell, hogy megkérdezzék jól vagyok-e. Nem vagyok jól, de leszarom. Majd egyszer túl fogom magam tenni rajta.

„David, lennél olyan aranyos, hogy ma egyedül hagynál a szobában?” Kérdeztem végül feldúlt hangon, még csak arra sem méltatva őket, hogy rájuk nézzek. Mekkora egy seggfej is vagyok.

„Persze, pihenj csak.” Hallottam hangját, a meglepettség, egy kevés aggodalom tisztán hallatszódott benne.

„Köszönöm.” Nyögtem oda még ennyit, mielőtt kettesével szedve a lépcsőket a szobánkba siettem volna. Az ajtót bezártam, az ágyamra vetődtem. Semmi mást sem tudtam csinálni, mint feküdni ott és gondolkozni. Még mindig csak annak a seggfejnek a szavai jártak a fejemben. Egyszeri alkalom voltam. Csak a szomszéd gyerek, akit egyszer megszerezhetett magának, mint egy trófeát, strigulát húzva a többi mellé, hogy ezt is megfektettem. Emésztettem magam, utáltam, hogy belementem ebbe az egészbe és hagytam neki. Csak azért, mert egyszer megmentette a seggemet egy rohadt részeg állattól. Ahogyan ezen gondolkoztam lassan nyúltam az ágyam mellett álló kis szekrényért és húztam ki a fiókot. Egy doboz cigarettát tartogattam ott. Mindig csak akkor szívtam ezt a tüdőromboló hülyeséget, ha ideges voltam. És most az voltam. Kihúztam egy szálat a dobozból, felkaptam mellőle a gyújtót és az erkélyre sétáltam. A korláton megtámaszkodva szippantottam bele elsőnek a friss, esti levegőbe, mielőtt a számba vettem volna a szálat, s meggyújtottam volna azt. Szinte csak kettőt szívhattam bele, mikor elkezdtem gondolkozni, hogy miért nem jó most ez sem. Nem tartott sokáig rájönnöm. Zayn Malik egész rohadt házában ez a füstszag terjeng, áramlik ki belőle, akár valami bombarobbanás gáza. Hirtelen fintorogva nyomtam el a korláton a csikket, bár még a felét sem szívtam el és dobtam el azt olyan messzire, amennyire csak tudtam, azon nyomban vissza is sétálva a szobába. Az ágyra ülve az ölembe vettem a laptopomat és a fejhallgatómat, zenét hallgatva és idióta, értelmetlen oldalakat böngészve próbáltam elütni az időt és nem gondolni rá addig, hogy elálmosodjak és aludni tudjak. Nos, hogy őszinte legyek az oldalak sehogyan sem kötötték le a figyelmemet, a zene pedig minden egyes kis szavával, lüktetésével őt és a szavait jutotta eszembe. A laptop használat sem tartott tovább fél óránál, mikor is lecsaptam a tetejét és sóhajtva a helyére tettem. Lentről még hallatszódott a többiek önfeledt nevetése, kiabálása. Legalábbis úgy tűnt, hogy nekik jó hangulatuk van.

Éppen ésszerű magyarázatot próbáltam keresni a történtekre, mikor a hangok csendesedni kezdtek, később pedig lépteket hallottam felfelé a lépcsőn, ez után kopogást. Hang viszont nem társult mellé. Most komolyan, találjam ki ajtón keresztül, hogy ki az? Kiordítani nem akartam, így végül amellett a megoldás mellett döntöttem, hogy kinyitom. Hátha az ember, aki aktuálisan az ajtó előtt áll egy kicsit le tud majd foglalni. Lassú, lomha léptekkel csoszogtam el az ajtóig és fordítottam el benne a kulcsot. Legnagyobb meglepetésemre éppen Harryvel találtam szembe magamat.

„Louis, beszélhetnénk?” Tette fel a kérdést. Elsőnek „ööö”-ztem egy sort, majd bólintva engedtem álltam arrébb és engedtem be. Elsőnek szétnézett, majd az enyémmel szemközti ágyra, Davidére pillantott és leült rá. „Takaros kis szoba. Ha jól vettem le csak a fültágítós sráccal osztozkodsz rajta.” Állapította meg, tulajdonképpen helyesen is.

„Igen, Daviddel.” Helyeseltem törökülésben ülve a saját ágyamra, így néztem körbe én is a szobánkban, majd újra a göndörre vezettem a tekintetem. „Szóval miről akartál velem beszélni?”

„Most egész nyugodtnak tűnsz. De ha jól vettem le, akkor nem éppen szép dolgokat hallhattál Zayntől?” Jelentette ki ezt is, ugyan egy kevés kérdéssel a hangjában. Igaza is volt, ezért csak bólintottam.

„Igazság szerint annyit tudok elmondani róla, hogy egy rohadt seggfej.” Vallottam be az igazságot. Végül is, ezt gondoltam, ő pedig a barátja, tehát ismeri. Miért is kellene éppen előtte titkolóznom?

„Milyen volt? Hogy viselkedett?”

„Elsőnek azt hittem, hogy fel fog robbanni ott előttem. Igazán frusztráltnak tűnt.”

„Valószínűleg pont nem a legjobb pillanatában találtad meg. Zayn ilyen. Hogyha nem gondolta komolyan talán majd megkeres. Csak ne utasítsd el nagyon durván, ha még egyáltalán akarod vele tartani a kapcsolatot.”

„Miért akarnám? Egyszerűen lekoptatott, éppen csak azt ki nem mondva, hogy egy éjszakás kalandnak való ribanc voltam a számára.

„Mondtam már neked, hogy elfoglalt a munkája miatt és gyakran frusztrált is miatta. Majd ha többet akarsz tudni Zaynről, akkor, ha bocsánatot kér vagy ilyesmi visszafogadod. Én nem fogok neked beszélni a munkájáról, az én fejemet szedné érte. Majd ő maga elmondja. Csak tudd, ő még ennyit nem szenvedett azért, hogy megdughasson valakit. Ha ennyire makacs voltál az elején hagyott volna a picsába, remélem tudod. Nem hinném, hogy most ezt ennyivel lerendezné. Hogy frusztrált állapotban lekoptatott a francba.” Fejtette ki az álláspontját, viszont nekem mintha csak fáziskésésem lett volna minden egyes szava később esett le. Amikor a stúdióban találkoztunk még arról akart meggyőzni, hogy Zayn nem fog keresni és hagyjam a francba, most viszont, hogy én kerestem őt arra akar rávezetni, hogy csak ingerült volt, és várjam ki, hogy visszajöjjön bocsánatot kérni? Semmi logikát nem láttam benne, de bólogattam. Titkon talán mégis éppen abban reménykedtem, hogy ez be fog következni és igaza volt. Elvégre a barátja, nem? Ismeri!

„Inkább ezen gondolkozz ahelyett, hogy azon a sok faszságon amit mondott. Csak gondoltam, hogy közlöm.” Mondta, majd felállt az ágyról és kifelé indult. „Jó éjszakát Louis.” Tette még hozzá mielőtt kilépett volna.

„Jó éjt Harry. Egyébként! Megmondanád Davidnek, ha még ébren van, hogy nyugodtan feljöhet a szobájába? Nem fogom megenni miatta.” Kötöttem a lelkére apró, talán kissé erőltetett mosollyal, mire egy bólintást kaptam válaszul. A fürdőszobába igyekezve tusoltam le hihetetlen gyorsasággal, majd kapkodtam magamra a pizsamámat és siettem vissza a szobába. Nyugtáznom kellett, hogy szobatársam még nem tért vissza a saját ágyába –vagy talán nem is fog-.

Mindenesetre én azonnal a saját ágyam vettem célzásba, telepedtem be a takaróm alá. Sokáig jártak még Harry szavai az agyamban, mielőtt még elnyomott volna az álom.

Éppen Róla álmodtam. Zayn Malikról, a seggfej szomszédomról.

9. fejezet - Kételkedés

Sziasztok! :) Nos rengeteg kihagyás után ugyan, de meghoztam a Dark következő részét. Remélem nem baj, hogy ilyen sokára sikerült összehoznom, remélem, hogy nem fogtok elpártolni tőlem azért, mert mostanában ennyire leépültem és ritkán tudok nektek részt hozni, tényleg nagyon sajnálom és nem tudom elégszer elmondani mennyire igyekszem ezen változtatni. Nos, itt ez a Dark rész, jó olvasást kívánok hozzá. Puszi!
PS: nagyon szépen meg szeretném köszönni nektek a több mint 2000 nézettséget! Imádlak titeket! ♥
PS2: Mellékletként pedig a kedvenc Zouis képem. Egyszerűen imádom ezt, több helyen is a hátterem :)

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

Már napok teltek el azóta, hogy aznap lefeküdtem Zaynel. Egészen hamar, szinte rögtön utána haza is mentem. Közölni akartam a srácokkal én magam, hogy rendben vagyok, tölteni akartam velük egy kis időt kiengesztelés képpen azért, mert annyira csúnyán ott hagytam őket kitakarítani az egész lakást. Ez már a 3. nap mióta nem láttam őt, s azt nem mondhatnám, hogy kezdett aggasztani, de valahogy hiányolni mégis. Többször is megfordult a fejemben, hogy ez vajon neki mire volt jó, hogy neki én mit jelentettem? Egy "megduglak és kész" kalandot? Többet? Akkor nem tűnt volna el így, egy szó nélkül. Bár eddig is mindig én mentem hozzá. Gyerünk már, Tomlinson! Attól semmi nem lesz jobb, hogy magaddal veszekszel az ilyeneken.

Ma is éppen a munkában voltunk. Újra bele kellett vetnünk magunkat a klipforgatásba, a dalok felvételébe, én pedig örültem neki, hogy mindössze ennyi dolgom volt. A fiúk keményen dolgoztak, míg én mindössze kávét hordtam, papírokat, telefonokat intéztem.

Ebben a másodpercben is éppen 4 különfajta kávéval mentem visszafelé a stúdióba. Nem is figyeltem arra, hogy hova lépek, hova megyek. Egyetlen dolog, vagy inkább személy járt a fejemben, az pedig Zayn volt. A következő, amire emlékszem, hogy valakinek nekimentem, az italok pedig kiestek a kezemből.

"Bazdmeg, Louis!" Hallottam az ismerős hangot. Várjunk! Mit keres ő a stúdióban?!

"Harry?!" Néztem fel rá, majd le a pólójára. Konkrétan telibe locsoltam vele. "Mit keresel itt..?!" Kérdeztem meglepeten, mégis talán kissé 'felháborodva', azonnal keresni próbáltam valamit, amivel letörölhetem a felsőjét, mondjuk úgyis felesleges lett volna, az anyag már teljesen magába itta a foltot.

"Bennetthez jöttem, de nem tudom, hogy így mégis.. Hogyan fogok kinézni."

"Bennetthez?" Kérdeztem vissza meglepetten. Korábban észrevettem már, hogy Zayn haverjai a buli óta különösen sokat vannak nálunk és foglalkoznak a srácokkal. "Mindegy, akkor gyere és majd kérek neked egy másik ruhát!" Dörzsöltem meg a homlokomat gyorsan meg sem várva a reakcióját, megmarkoltam a csuklóját és magam után rángattam, hogy az öltözőből szerezzek valami rá való darabot ideiglenesen, a kezébe nyomtam. "Ez után szerzünk új kávét és.. És megkeressük a srácokat. Nem is tudom, hogy jöttél ide egyedül?" Hadartam szavaimat kérdőre vonva. Valóban érdekesnek találtam, hogy egyedül bejutott a stúdióba.
"Bennett azt mondta, hogy szólni fog a biztonságiaknak az érdekemben, hogy beengedjenek. És meg is tették, már csak elkísérni felejtettek el oda, ahol ő van." Vallotta be őszintén, én pedig csak bólogattam.
"Majd elviszlek, csak gyerünk. Meg fognak ölni, ha már ennyit kések." Csóváltam a fejemet, indultam el vele újra a kávégép felé, hogy a számukra "életet adó" nedüt újra kinyerhessem belőle - ugyan sosem tudtam, hogy ez miért olyan fontos nekik, mindig is utáltam a kávét - még maga Harry is szerzett magának egyet. Így indultunk el újra a folyosón. Ismételten csak egy dolgon járt az eszem, de most meg is tudhattam volna. Hol van Zayn. Igazság szerint fogalmam sem volt, hogy ezt most meg merjem-e tőle kérdezni, vagy ne. Talán tényleg nekem lenne igazam és csak egyetlen egy szexre voltam neki elég, és azt nem biztos, hogy feldolgoznám egyhamar. De azzal sem teszem jobbá a helyzetet, ha csak gondolkozok rajta és nem kérdezem meg soha.
"Harry, feltehetek egy kérdést?" Szólaltam meg végül megtörve a kínos csendet kettőnk közt.
"Hadd halljam." Válaszolt egyszerűen, csak az utat nézte maga előtt, nem nézett le rám.
"Nem akarok idiótának tűnni, de nem tudod hol van Zayn? Úgy értem, te a barátja vagy, én meg már egy ideje nem találkoztam vele aztán.." Kezdtem el magyarázkodni rögtön utána.
"Nahát, nem igazán láttam még embert, aki kereste volna Zaynt egy kis 'kalandja' után. Legalább is ennyi idő után nem." Füttyentett, én pedig máris tudtam, hogy a fekete valami egy éjszakás kaland hívő lehet. Belül már régen fejbe is csaptam magam amiatt, hogy megkérdeztem. "Egyébként nem sokat van otthon, el van foglalva a munkájával. Ne kérdezd, hogy meg fog-e keresni, ha több ideje lesz. Nem tudom, eddig még senkit nem keresett meg." Mondta. "Ja, és azt se kérdezd meg, hogy mi a munkája. Nem kell róla tudnod." Tette hozzá, mikor már éppen a számat nyitottam volna a kérdésre. Mindössze bólintottam, s ezzel már el is értük a szobát, ahol a többiek voltak. Ez volt az a terem, ahol a felvételeket készítettük, teljesen hangszigetelt volt az egész. Az üvegablak mögött éppen David soloit vették fel, a többiek kint voltak, így oda tudtam nekik adni a kávét. Mikor már épp a drága szőkénknek nyújtottam volna az övét esett le az állam. Harry nevét "Hazzának" kiáltva lépkedett elé -igen nagy léptekkel- és karolta át a nyakát, a göndör pedig a derekát.
"Bennett a kávéd..." Kezdtem még viszonylag hangosan, hangom a mondat közben halkult el szinte suttogássá, amint láttam gyors csókot váltani őket. Jóformán a szememnek sem akartam hinni.

"Tedd le, Louis. És köszönöm, hogy hoztál." Hadarta felém fordulva, mielőtt újra a másikra koncentrált volna. Egy ideig nagy szemekkel pislogtam rájuk, majd lassan bólogattam, és a többiek felé fordultam hallgatva az instrukciókat, mit tegyek.
Egész nap Harry szavai jártak az agyamban. Elfoglalt a munkájával, de nem akarom tudni mi az. Még senki nem kereste őt a "kalandok" után. Akkor majd én keresni fogom!
A melóval csak késő este végeztünk. A srácok már hulla fáradtak voltak, ahogyan bevallom őszintén én is. Autóba szállva indultunk el hazafelé, amikor is realizáltam, hogy ma bizony lesz egy vendégünk a házban estére, a göndörke. Két lehetőség van: Nem fogunk aludni, vagy ketté szedjük a párosítást 2 külön szobára? Igazából az nem lenne túl szép dolog. Egyetlen álmatlan éjszaka még belefér, nem? Amúgy is, 2 néző előtt nem biztos, hogy lefeküdnének. Vagy mégis..? Míg ezek a gondolatok jártak az eszemben vettem észre, hogy haza is érkeztünk. Nehézkesen, de kikászálódtunk a kocsiból, nekem pedig első dolgom volt Zayn háza felé pillantani. A villany égett a nappalijában és az emeleten. Itthon lenne..?
Egy ideig csak bámultam az épületet, mire a többiek megszólaltak, hogy menjek már. Kis agy-feldolgozási idő után tekintettem feléjük és ráztam meg a fejemet.
"Később megyek! Vagy nem.. Még nem tudom! Menjetek!" Kiabáltam oda nekik, már meg is indultam a nagyobb ház felé. A kapuig egész jól ment a dolog, ahol is megtorpantam, csak megálltam előtte, akár egy kuka. Kezem nem akart a csengő felé mozdulni, szinte a víz is levert. Senki nem kereste még, erre itt vagyok én, a szomszéd gyerek, aki mindenféle indok nélkül megkeresi. Meg ott a munkája is. Mi van ha éppen zavarni fogom?
Gondolataim közepette már csak egy dologra lettem figyelmes. A csengő megszólalt odabent, a kezem pedig úgy volt arra rátapadva, mint annak a rendje.

Nincs visszaút; a csengő szólt. Most minden kiderül.