5. fejezet - Ártatlanság

Sziasztok! :) Nos hoztam egy új Dark részt nektek, mely remélem el fogja nyerni a tetszéseteket. Tulajdonképpen nem tudok mit mondani, íme az első rész, amit nem Louis, hanem Zayn szemszögéből írtam meg. Reménykedem, hogy azért ezt is normálisan ki tudtam alakítani és tetszeni fog nektek.

Jó olvasást kívánok

Raven Agrippa

Zayn Malik

Louis feszélyezettnek tűnt az utóbbi időben. Talán félne tőlem? Még meg is érteném. Nem tudom, hogy mi fogott meg benne, de egy biztos: Akartam. Minél jobban és gyorsabban. A reakciói alapján nem tűnt olyannak, mint a többi. Akit meg akartam fektetni, azt annyival az ágyamba vittem, mint amennyit vele csináltam a folyosónkon előző nap. Ő más. Ő érdekes. A házuk előtt megállt, úgy nézett ki, mint aki gondolkozik, vagy csak szimplán megijedt. Végül benyitott az ajtón, már akkor rengeteg ember tárult elénk.. Remek. Itt lesz alkalmunk elvegyülni.

"Mit is mondtál, hány lakótársad van?" Kérdeztem, természetesen tudtam, hogy még egyszer sem említette meg nekem, de fúrta oldalam a kíváncsiság, mégis hány emberre kell majd odafigyelnem.

"Ha jól emlékszek, még egyszer sem mondtam." Vágta rá meglepetten, mikor kezemet észlelte a csuklóján. Nem próbálkozott azonnal kiszabadulással. Innen tudtam, hogy milyen kis ártatlan. "Egyébként 6." Tette hozzá, én pedig összeráncoltam a szemöldököm. Egy ilyen tulajdonképpen az enyémhez képest kis házon 6 ember osztozkodik ezzel a szépséggel itt? Mi van, ha az egyikkel kapcsolata is van? Természetesen nem érdekel.

Befelé indulva préselődtünk át rengeteg már táncoló test közt.

"Egyébként egész otthonosnak tűnik, így.. Sok ember mellett.." Nevettem fel oldva a hangulatot, de nem hiszem, hogy igazán sikerült volna. Egy asztalhoz érve engedtem csak el a kezét, italok voltak ott. "Nos Louis.. Köszönöm a meghívást. Ezért most.. Koccintsunk." Tértem azonnal a lényegre, a kezembe vettem két poharat és italt töltöttem bele, az egyiket a kezébe adtam. Jó ideig csak a poharát bámulta, száját húzta, úgy féltem, hogy nem akar belemenni, majd végül remegve nyújtotta enyém felé a poharát.

"Egészségedre." Nyögte vékony hangon, én pedig elvigyorodva bólintottam, koccintottam és mindketten lehúztuk az italt. Jó erős volt, egyből a fejembe is szállt, de nem érdekelt. Láttam, hogy teste megborzong, nem úgy tűnt, mint aki hozzá lett volna szokva az italhoz, mi még ennél is ártatlanabbá tette. Tetszett. Ekkor egy fura alak vágódott be elénk. Körülbelül Louissal egy magas volt, ital csillogott mély barna szemeiben, enyémhez hasonlóan fekete haja volt és sötétebb árnyalatú bőre. Hát ez sem lehet ide valósi..

"Hééhh.. Te lennél az új fiú?" Szólt rám elsőnek olyan részegesen, szájából szinte áradó bűzzel, hogy azt hittem ott nevetem el magam. Illendőnek kellett lennem, gondolom az ő házáról is van szó, így csak bólintottam.

"Zayn Malik. Örvendek a találkozásnak." Mutatkoztam be a kezemet nyújtva, mire ő kezet rázott velem, még nevét is nehezen nyögte ki. Valamilyen Andr...ew Vele.. A fene tudja, valami hosszú és bonyolult vezetékneve volt! Nem is érdekelt, hogy megjegyezzem, elég volt, ha tudom, hogy itt lakik és valami A betűsnek hívják. Mire arrébb tántorgott, hogy visszatérjen az előző dolgához a 'csodás' bemutatkozása után csak azt vettem észre, hogy Lou felszívódott. Milyen ügyes taktikája van... Minden esetre rajtam nem fog kifogni. Még egy italt döntöttem le torkomon, úgy éreztem, hogy szükségem lesz rá. Ez a srác még ma az idegeimen fog táncolni.

Lassan indultam meg a táncoló tömeg belseje felé. Azonnal észrevettem, hogy Niall, Liam, de még Harry is gyorsan beilleszkedtek az új környezetbe, s máris flörtöltek vagy táncoltak valakivel. De gyorsan megy valakiknek. Engem is rengeteg lány leszólított, de ahogyan Louist kerestem a ház lakói közül megismertem még 4-et. Remek, már csak 1-et nem ismerek, az az egy meg nem hiszem, hogy zavarni fog a terveim kivitelezésében.

Eltartott egy darabig, legalábbis nekem sok időnek tűnt, mire megtaláltam az apró testet a kócos, karamell hajjal és ragyogó kék szemekkel. A fal mellett állt, szinte a sarokba beszorulva és egy lánnyal folytatott komolynak tűnő beszélgetést, legalábbis messziről nem tűnt flörtölésnek sem az ő, sem a hölgy részéről. Megvártam, míg kissé csillapodtak köztük a kedélyek, eztán sétáltam csak oda.

"Hé, Lou!" Szólítottam meg mosolyogva. "Az előbb elvesztettük egymást, sajnálom." Kértem bocsánatot én, bár komolyan sem gondoltam, hisz tudtam, hogy ő szökött meg előlem szándékosan. Ennyire bolondnak ne nézzen.

"Nem, semmi baj én.. Leszólítottak és.." Kezdett el magyarázkodni, éreztem, hogy zavarba jött. Minden egyes mondatával és cselekedetével egyre jobban megbizonyosodtam róla, hogy nekem ő kell. Ez a srác itt egy természeti csoda. Mindeközben a furcsa, fekete-fehér hajú leányzó is bemutatkozott nekem, ellenben, hogy őszinte legyek egyáltalán nem figyeltem rá, csak bólintottam és mint aki megértette mondtam el neki is a nevemet. Rögtön ez után a leányt egy ismeretlen alak ragadta el tőlünk táncra hívva. Ismételten kettesben maradtunk Louissal. Pirospozsgás arcán láttam, hogy nem csak azt az egy italt itta, amit én a kezébe adtam, valószínűleg páran rávették még 1-1 pohárka legurítására. Valahogy a hangulata is más volt, mint mikor még eljött értem. Akkor ideges volt, most csak a padlót pásztázva állt előttem, mint aki valóban megbánta, hogy csak úgy otthagyott.
"Én.." Kezdte a mondatát, de nem érdekelt. Nagy kezemmel megtámaszkodtam mellette a falon, állát szabad kezem ujjai közé vettem, rákényszerítve ezzel, hogy nézzen rám. Ragyogó szemeiben egy percre a félelmet éreztem felcsillanni, mi hatalmas vigyort váltott ki belőlem. Nem annak örültem, hogy megijedt, hanem annak, hogy állta a szemkontaktust. Röviden ezzel szinte már alá is írta, hogy ma este az enyém lesz.

Vonásai lágyak voltak és gyönyörűek. Bőre fehér, nem sok nap érhette, bár Angliában nem csodálkoztam. Szemeit a nappali éghez tudtam volna hasonlítani. Világosak voltak, de nem olyan jég kékek, hidegséget árasztóak, mint Niall szemei. Ártatlanság és érintetlenség villogott bennük, volt már szerencsém megtanulni pillantásból olvasni. Teste egy szempillantásnyi időre rezzent meg, mielőtt kérdést akart feltenni, de nem vártam meg. Kezemmel, mellyel az állát tartottam oldalra döntöttem fejét, majd ajkaimat puha, talán narancs, de mindenképp valami egzotikus illatú bőréhez tapasztottam. Olyan lágy, mégis sokat akaró csókokat hintettem nyakára, mint eddig még soha senkiére. Akit csak meg akartam fektetni, azzal durva voltam.

Louis esetében nem engedtem azonnal elszabadulni az indulataimat. Kanos voltam, hihetetlenül vágytam rá, de nem akartam elijeszteni, ráadásul az ő házában voltunk. Szépen, lassan akartam megnyerni, nem mint azokat a közönséges 'ribancokat' és szerencsétlen fiúkat, akiket letámadtam mielőtt még ebbe az országba jöttem volna. Nem Doncastert tervezem az életem fordulópontjának, ahol jó útra térek, jó kisfiú leszek és megülök a seggemen családot alapítva. Az nem én vagyok.

De Ő kellett nekem. Senki más, ezen az idétlen helyen.

Louis Tomlinson, az új szomszédom.