3. fejezet - A meghívás

Sziasztok! :) Meghoztam a Dark következő részét, s próbáltam hosszúra venni a figurát. Nagyon nagyon hálás vagyok nektek, hiszen mindössze 2 nap alatt hoztatok össze nekem több mint 200 oldalmegtekintést, ami nagyon boldoggá tett. Hálás vagyok nektek emiatt. ♥ Jó olvasást kívánok a részhez.

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

Szombat reggel volt, de azt a hatást keltette, mintha csak hétfő, vagy egy átlagos munkanap lenne, mikor indulni kell az egyetemre, utána meg melóba, hogy legyen miből fizetnünk a tandíjat. Az éberebbek mint minden nap, ma is beosontak a szobánkba és csendben, halkan felmászva az ágyunkra kezdtek el rajta ugrálni, majd a végtagjainkat megragadva rángattak és ordítottak, hogy itt az ideje felkelni. Már minden napos procedúra volt.
A fiúk és én egy kicsi, a legkevésbé sem felkapott stúdiónak dolgoztunk. Ők mint egy banda, én pedig mint egy kisegítő szerűség. Tudjátok, amíg a menedzser kiabál velük meg ilyesmi, addig én nyugtassam a kedélyeket, vigyek nekik kávét vagy éppen javítsak a hajuk állásán, mivel hiperaktívságuknak köszönhetően állandóan elrontották az előre beállított munkát. Természetesen a srácok előszeretettel használták ki, hogy kiszolgálom őket, egész addig, míg nem voltam fáradt és nyűgös.
A mai nap szerencsére mindannyian szabadnapot kaptunk, végre egy szombati nap, hogy nem kellett a munka miatt aggódni! A remek ébresztés után ezúttal -furcsa mód- kávét nyomtak a kezembe, már előre elkészítve, pont ahogy szeretem. Meglepett a gesztus, de nem törődtem vele, csak szürcsölgetni kezdtem a reggeli "frissítőt". Ez után hozták fel, hogy ezt most miért is kaptam.
"Hé, Lou." Kezdte Andy, én pedig ráemeltem a tekintetemet. Már nem kezdődött jól.

"Arra gondoltam, hogy ma kiruccanhatnánk egy kicsit. Tudod, mostanában sokat dolgoztál te is, meg mi is és.. Tudjuk, hogy nem vagy oda meg vissza a bulikért, de szervezhetnénk egy jó házibulit.. Tudod, meghívni mindenkit és őrületbe kergetni a szomszédokat.. Meg elhívhatnánk az új szomsz..." Kezdte magyarázni, már eleve tudtam, hogy valami ilyesmire készül. Ha bulit akartak mindig valamivel kedveskedtek nekem reggel. Hatalmasat sóhajtottam. Valóban utáltam a bulikat, de ahogyan az anyajegyes srác az utolsó mondathoz ért szemeim hatalmasra tágultak.
"Nee, őt ne hívjuk meg! ...Úgy értem.." Kezdtem el gyorsan kifogást keresni, hogy miért is nem akarom a házamban tudni Zaynt. "Biztos nem jönne el.. Van jobb dolga is, mint 7 egyetemista kölyökkel bulizni."
"Most miért? Annyival nem lehet idősebb, mint mi.. És még most költözött ide, ne legyél már ennyire begyepesedve, Lou. Biztos vagyok benne, hogy te is akarnál barátokat szerezni, ha hirtelen egy új országba, környezetbe költöznél." Csattant fel az enyémmel szembeni ágyon Dave, ki addigra már törökülésben ült, a saját reggeli teáját kavargatta.
"Hát de..." Nyögtem fáradtan, de tudtam, hogy úgyis teljesen mindegy. "Rendben.." Sóhajtottam ezt az egy szót, mire a többiek azonnal vigyorogni kezdtek. Kellett nekem ebbe belemennem...
"Akkor a napiterv!" Ordított fel Taddie, hogy mindenki hallja, persze oda is kaptuk a fejünket. "Elmegyünk a boltba bevásárolni, veszünk mindenféle menő piát, meg kaját, nasit.. Utána elmegyünk Bowlingozni, mert kell a kikapcsolódás.. Aztán hazajövünk, előkészítjük a házat a partyra! Aztán Louis átmegy az új fiúért.."
"Micsoda?! Már megint én?! Neeem... Ezt nem sózzátok ráám.." Kezdtem el azonnal tiltakozni, mire 6 szempár szegeződött rám egyszerre.
"Lou, egyedül téged ismer. Ne fossál már tőle ennyire. Akarod, hogy elkísérjelek, mint mami az óvodába?" Kérdezte a napitervet előállító miközben mellém ült. Mindössze egy szúrós pillantással jutalmaztam meg a csipkelődéséért, aztán befejeztem a kávémat, az éjjeliszekrényre helyeztem a bögrét.
"Jól van, most akkor akartok bulizni vagy nem? Mindenki pizsamában van, induljatok meg átöltözni, ha kezdeni akartok valamit az életetekkel!" Mondtam kettőt tapsolva fennhangon, mint valami cserkésztábor vezetője, holott közel sem én voltam a legidősebb, és szentül állíthatom, hogy agyi szintben sem.
A srácok a saját szobájukba indultak, hogy felvegyék ruháikat, csak én és David maradtunk a szobában, de vele mázlim volt, hisz ő mindig is egész szótlan volt. Most sem szólt egy mukkot sem, míg öltözködtünk vagy ilyesmi, mikor végzett csak kiment elszívni egy szálat. Megint. Egész idő alatt gondolataimba meredtem. Mégis hogy fogok neki szólni, hogy jöjjön át bulizni? Mégis hogy megyek át érte? Megint le fog támadni, mint tegnap? A nyakam felé nyúltam. Megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy garbóm, miben aludtam még mindig nyakam teljes felületét takarta. Unottan, lassú lépésekkel cammogtam ki a fürdőszobába ruhákkal. Egy fekete, fehér mintás trikót vittem, valamint fekete nadrágot, a biztonság kedvéért viszont a kedvenc pulóveremet is magammal hurcoltam, ha a nyakam nem lenne még eléggé rendben.
Amint a helységbe értem azonnal magamra zártam az ajtót, első utam a tükör elé vezetett. Lekaptam a pulóveremet és a nyakamat kezdtem el szemlélni, ahol egy apró nyom sem látszódott arról, hogy bárki is hozzáért volna tegnap, nem is sajgott. Tényleg, valóban egy álom lett volna? Nem törődve többet ezzel a kérdéssel kaptam fel magamra a trikómat, majd a nadrágomat, megmostam a fogam, és a hajam beállítása után léptem ki a fürdőből a pulóveremmel a kezemben. Drága szőkénk ismételten úgy rohamozta meg a fürdőszobát, hogy mellettem elviharozva szinte fel is borított. Tudtuk, hogy most akkor átlagban fél óráig senki nem fogja használni a fürdőt.

********************

Viszonylag korán el tudtunk indulni a boltba, ebből adódóan pedig bowlingozni is. Elég régen voltam utoljára ezen a helyen, de tetszett. Ugyan sosem volt az én játékom, hiszen a méretes golyók alatt szinte a kezeim is leszakadtak, de amíg a lakótársaim élvezték, addig én is. Rengeteg kört lejátszottunk, még fulldokló nevetésre is sor került, mikor Bennett elhatározta, hogy ő maga lesz a golyó, s hason átszeli a csúszós pályát, felborítja a golyókat. Mindenki legnagyobb meglepetésére még meg is tette anélkül, hogy bárki, mondjuk egy biztonsági őr zavart volna ki minket a pályáról, mint már 1 éve megtette, hisz hasonló dolgokkal szórakoztunk.

A játék után már a kocsiban is mindenki telefonon trécselt. Míg én vezettem a 6 srác a telefonján függött SMS-t írva, telefonon beszélve, s 1-1 telefon, vagy üzenetlebonyolítás után büszkén jelentették ki, hogy ki jön el, vagy netán szomorúan, aki nem ér rá. Végre megérkezve az otthonunkba pakoltuk ki a rengeteg piát és nassolnivalót a házban, a chipseket kis tányérokba öntöttük, az italokat asztalokra sorakoztattuk, majd együttes erővel nekiálltunk szendvicseket készíteni.

Sötétedni kezdett. Már mindenki izgatott volt a ma este miatt, többen már megfürödtek és átöltöztek, arra gondolva, hogy majd ma este összeszednek valami jó csajt a bulin. Én ezt teljesen figyelmen kívül hagytam, magányosan, gyomorgörccsel cammogtam fel az emeleti szobánkba és kaptam elő egy szűk, fekete farmert, valamint egy fehér mintás felsőt, ez után indultam el a fürdőbe zsákmányommal, hogy lemoshassam magamról a mai nap izzadtságát. Az idő, mikor át kellett mennem Zayn házába rohamosan közeledett, s én el sem tudtam volna mondani, hogy mennyire rettegtem tőle, hogy megint tesz valamit. Minden egyes porcikám abban reménykedett, hogy nem lesz otthon, vagy legalábbis nem ér rá. A tusoló alól kimászva egy törölközőbe bugyoláltam a fejemet, egy másikkal megtörölköztem és felöltöztem.

A tükörbe pillantottam egy másodpercre, talán nem is néztem ki olyan szörnyen, bár talán egy borotválkozás nem ártott volna. Áh, nem baj, legalább nem fognak annyian rám kattanni. - Gondoltam én. Visszaérve a szobánkba kedvenc szürke sapkámat húztam a fejemre, hogy nedves tincseimet elrejtsem vele. A faliórára pillantottam, mely már fél 8-at mutatott, novembert tekintve sötét is volt. Mikor az első csengetést meghallottam, majd a hangos köszöntéseket elkönyveltem magamban, hogy itt az én időm. Le kell mennem a szobámból, elintézni a rám ruházott feladatot. Lomha léptekkel másztam le a lépcsőn szembetalálva magamat az első vendégekkel. Leöklöztem velük, körülbelül 3 szót beszélgettem is velük, majd fekete Vans cipőimet, fekete, kissé szőrmés kabátomat felhúzva indultam el a szomszéd irányába.

Éreztem, hogy gyomrom egyre kisebbre szűkösködik, miközben minden lépéssel közelebb kerültem célomhoz. A villany égett, tehát itthon van. A francba..! Mondd, hogy nem érsz rá. A háza előtt megállva hatalmasat nyeltem. Az is megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, közlöm a srácokkal, hogy nem volt otthon, vagy nem ért rá, de az szemétség lett volna részemről. Majd maximum jó messziről elkerülöm egész este..

Ujjamat remegve tapasztottam a csengőre, s ismét hallottam, hogy odabent hangosan szólal meg. Már felkészültem a legrosszabbakra, mikor hallottam az ajtó zárat kattanni. Nem az fogatott, amire, vagyis akire számítottam.

Egy nem sokkal magasabb szőke, égnek meredező hajú, rideg kék szemű srác fogadott. Hatalmas pislogásaival jelezte, hogy nem tudja, mit keresek itt, s remélte, hogy nem zavaró tényező akarok lenni.

"Hello..?" Köszönt apró kérdéssel. Hangszíne meglepett, egészen barátságosnak tűnt, de Zaynnek is, mikor elsőnek hallottam, aztán persze megint másra tért át a dolog.

"Hello." Köszöntem vissza udvariasan, próbáltam bekukkantani a háta mögött a házba.

"Zayn itthon van?" Kérdeztem még mindig leskelődve, mire vigyor húzódott a szájára. Fogalmam sem volt miért, de nem érdekelt.

"Egy perc." Ejtette szavait a szöszi, majd féloldalasan fordult a ház belseje felé torkaszakadtából kiabálva.

"Zayn! Egy cukifiú keres!" Remek, már megint ez az idegesítő becenév. A szőkék csak hülye beceneveket tudnak adni? Az egyik benti szobából beszélgetést hallottam. Remek, szóval még csak nem is kettesben vannak... Mindenesetre nem törődtem vele túl sokat abban a pillanatban.

"Louis vagyok." Nyögtem nevemet, hogy tisztában legyen vele, ám a vér is megfagyott bennem, ahogyan lépéseket hallottam, majd a magas, fekete hajú, napbarnított srác jelent meg előttem fülig érő mosollyal a száján.

"Üdv, Louis. Miben segíthetek?" Kérdezte illendően, én pedig máris úgy éreztem, hogy ott fogok elájulni.