4. fejezet - Kínos

Sziasztok! :) Nos, ma korán meghoztam a Dark legújabb részét, remélem örültök neki ˇˇ :3 Nos nem tudok mit fűzni a mai részhez, szóval csak annyit tudnék mondani, hogy.. jó olvasást kívánok mindenkinek!

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

Szinte a vér is megfagyott az ereimben attól, ahogyan köszöntött. Hízelgő, csodálatos hangjától egy másodperc alatt rázott ki a hideg és öntött egy furcsa érzés. Nem tudtam eldönteni, hogy mi az, de félelemnek tituláltam. Egy új fajta félelemnek. Szinte éreztem ajka érintéseit a nyakamon, ahogyan a testrészt pásztázta.
"Ma tartunk egy házibulit a srácokkal és arra gondoltak, hogy te is átjöhetnél, HA van kedved persze." Fejtettem ki látogatásom okát, erősen kihangsúlyozva a "ha" szócskát, hátha megérti a célzást. Reméltem, hogy nincs kedve hozzá.
"Persze, mindenképpen. Na és te? Nem szeretnéd, hogy ott legyek, Louis?" Kérdezte idegtépően. Ajkamra haraptam, hogy ne mondjam ki azonnal a fejemben már ordított "Nem!"-et, ennek ellenére csak megrántottam a vállam.
"Remek. És nem probléma, ha a barátaim is átjönnek?" Tette fel újabb kérdését, én pedig egy percre elgondolkozva ráztam meg a fejemet.
"Csodás." Vigyora egyszerűen letörölhetetlen volt, majd hirtelen azt vettem észre, hogy megragadja a karomat. "Gyere csak, várd meg, míg elkészülök, addig beszélgessetek a srácokkal. Legalább megismeritek egymást." Húzott be a házba, majd a szőke becsukta az ajtót. Remek, már megint itt vagyok.. Bár ez alkalommal most tovább is jutottam, mint a folyosó. Zayn a lépcső felé vette az irányt, gondolom a szobájába, vagy valami ilyesmi helyre. Kék szemű haverja -kinek még mindig nem tudtam a nevét- a vállamat átkarolva húzott be magával a nappaliba, ahol még 2 srác foglalt helyet, valamiről beszélgettek, de ahogyan meglátták a "friss húst" azonnal abba is hagyták.
Első dolgom az volt, hogy körbenézzek a helységben. Meglepett, hiszen igazán otthonos, szép és meleg volt. Talán nem kellene a tulajdonos alapján házat ítélnem..? Miközben elmerengtem -mint mindig- arra kaptam fel a fejem, hogy egy kezet nyújtanak felém.
"Engedd meg, hogy bemutatkozzam." Kezdte a ár ismert hang. "Niall Horan vagyok." Jelentette ki nevét büszkén, én pedig kezet fogtam vele.
"Louis Tomlinson. Nem vagy angol, igaz?" Tettem fel azonnal kérdésemet. Mindig is utáltam, hogy ilyen kíváncsi vagyok..
"Nem, ír vagyok, viszont fogadni mernék, hogy te helybéli vagy." Állapította meg, én pedig bólintottam. Jó megfigyelőképessége volt, ami tetszett benne, tiszteltem is miatta. Én mindig is rémes voltam ezekben, talán most csoda történt, hogy felismertem származását.
Ekkor egy másik személy fordult felém. Szemei káprázatos smaragdzöld színben pompáztak, göndör tincsei mesebeli herceghez illően keretezték formás arcát. Igazán szép teremtés volt.
"Harry Styles." Mutatkozott be röviden, én pedig vele is kezet fogtam, majd elismételtem a nevemet. Eztán a harmadik személy is elém lépkedett. Haja barna volt, hasonló színben pompáztak szemei is. Nem sok érzelmet láttam belőle, de mosolya ezen változtatott. Nem olyan volt, mint a többieké ezen a helyen, melegebb volt.
"Liam Payne." Szólalt meg mély hangján. Őszintén szólva nem lepett meg, de mégis összerezzentem tőle. "Örvendek." Tette még hozzá, hogy valamivel barátságosabb légkört teremtsen köztünk, bár eddig a legjobbnak az a Harry nevű figura tűnt.
Miután mindenki bemutatkozott egy perces csend ült a szobára. Kínosan éreztem magam, sosem ismertem ezeket az embereket, és nem éppen az ismerkedésemről voltam híres. Ráadásul Zayn barátai, aki elég kiszámíthatatlan személyiség.. Mégis mi lesz itt? Mikor újra egy hangot hallottam önkénytelenül remegtem meg. Szóval már megint túlságosan elmélyedtem a gondolataimban ahhoz, hogy ne így reagáljak egy hangra..
"Szóval Louis. Mennyi ideje élsz Doncasterben? Itt születtél? Van munkád?" Tette fel azonnal -reméltem- összes kérdését a smaragd szemű. Elgondolkoztam. Vajon elmondjam neki? Mi a francért érdekli egyáltalán? Ugye csak a zavaró csendet akarta megtörni vele, és nem akar valamit az adataimmal? ...Nagyon reméltem. Ebben az esetben viszont nem lett volna okom, hogy miért ne mondjam el neki, bár teljes élettörténetemről nem fogok beszámolni.
"Egészen pontosan 22 éve, mióta megszülettem." Mormogtam bizonytalanul. Őszintén szólva csodának tartottam volna, ha bármit megértettek belőle. "Egyetemista vagyok, és hogy tudjuk fizetni a házat egy stúdióban dolgozunk a lakótársaimmal. Én kisegítőként." Vallottam be a munkámat is, mire szájuk egy "o" alakot formált. Nem tudtam eldönteni, hogy attól, mert meglepte őket valami, vagy azért mert egyáltalán elmondtam. Mielőtt újra kínos csend ülepedhetett volna a szobára Zayn jelent meg a lépcsőn, majd a nappali ajtójában. Be kellett vallanom, hogy ugyan az öltözködésben nem igazán erőltette meg magát, de feszülő fehér pólója, hasonlóan feszes fekete farmere, valamint ugyanolyan árnyalatú bőrdzsekije remekül állt neki. A hajára már annál sokkal több időt fektethetett, hisz nem úgy állt, mikor én ideértem, sokkal precízebb volt, gyönyörűbb. Várjunk! Min gondolkozok már megint?!

Talán csak azért vette fel ezeket, mert be akart csajozni.

"Indulhatunk?" Kérdezte, én pedig bólogattam, a barátai felálltak a kanapéról és kifelé indultak. Minél hamarabb elhagyom ezt a helyet, s a bulin messziről elkerülhetem őket a tömegben annál jobb. Talán a szobámban is fogok maradni..

Amint kiléptünk a házból a tulajdonos dupla zárral biztosította le házát. Nem értettem, hogy minek megy ennyire a biztonságra, de ha neki ez a jó.. Lassan indultunk el a mi házunk felé, s a fekete hajú félistennek titulálható férfi mindvégig mellettem sétált. Egyre közelebb értünk a házunkhoz, a dübörgő zene kezdte átjárni a belső szerveimet, pedig még csak be sem léptünk az épületbe. Egy percre álltam be a bejárati ajtó előtt, majd mélyről szakadó sóhajtással nyomtam le a kilincset, s léptünk be a házunkba. Már így is rengetegen voltak.. Szóval lesz alkalmam elbújni előlük valahol.

Tervem abban a másodpercben hiúsult meg, mikor éreztem egy kezet a csuklómra fonódni. Mikor lenéztem rá egy erős, napbarnított kezet láttam.

Zayn Malik kezét.