11. fejezet - Bocsánat

Sziasztok! :) Nos, meghoztam a következő Dark részt, bocsánat, hogy ennyi késéssel. Tényleg igyekeznem kellene összeszednem magamat, és gyakrabban írnom nektek, igaz? Nos, mindenesetre remélem, hogy tetszeni fog a rész :) Jó olvasást kívánok! :D

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

A hetek ismételten teltek, én pedig még mindig semmit sem tudtam Zaynről. Folyamatosan Harry szavai jártak a fejemben. Túl elfoglalt a munkájával, ha lesz esze, majd idejön és bocsánatot kér. Bocsánatot fog kérni. A srácok már harmadik napja nem voltak itthon. Valami kisebb, két hetes turnéra mentek az országon belül, én is csak azért maradtam itthon, mivel kissé beteg lettem, mielőtt elindultak volna, ők meg azt mondták, nem lesz rám szükségük. Pihenjek. Nos, hihető lenne, ha nem a lakótársaimról lenne szó. A hatalmas ház minden nap túl üres volt, csendes. Már éppen azon gondolkoztam, hogy összecsomagolok és utánuk indulok, úgyis minden nap tudtam, hogy hol vannak, meddig és mi a következő állomás. Valamelyikőjük mindig értesített mindenről. Voltak akik olyan dolgokról is, amikre nem voltam kíváncsi, de mégis tudnom kellett róla. Igazából csak mosolyt csalt az arcomra.
Attól függetlenül, hogy a srácok nem voltak itthon, én minden nap bent ültem a stúdióban és dolgoztam. Csak most igazából teljesen más emberek kéréseit teljesítettem egész álló nap. Kevésbé voltak fárasztóak, mint a sajátjaim. Nem tudom, hogy nem mertek annyi mindent kérni, mivel új voltam a környezetükben, vagy valóban ennyire kis igényűek, de örültem neki, hogy nem minden nap hulla fáradtan estem haza. Már délután négykor hazaértem aznap. Nem volt sok dolgom, így már sötétedés előtt haza is értem kocsival. Gyorsan szabadultam be az ajtón és zártam is vissza az. Első utam a fürdőbe vezetett egy frissítő zuhanyért, a második a konyhába, hogy forrócsokit készítsek. Amíg a tejet a mikróba tettem a nappaliba sétáltam, hogy bekapcsoljam a TV-t, hogy megnézzem van-e valami értelmes műsor benne. A híradóban éppen furcsa bűntényekről beszéltek, de sosem érdekelt igazán. Mindig is tudtam, hogy mennyire veszélyes környezetben élek, milyen emberek élnek a világon. A nő azt mondta, hogy a rendőrségnek még ötlete sincs, hogy ki vagy kik lehetnek a rejtélyes elkövetők. Hallottam ezt persze a konyhából, míg a mikró hangos csipogásai után végre eljutottam odáig, hogy beletegyem a csokoládéport az italomba. Ez után indultam vissza a kanapéra, hogy csendben és békességben elfogyaszthassam az italomat. Még kissé forrónak bizonyult, szóval a kávézó asztalra tettem és hallgattam a híreket, bár a fele sem érdekelt, így a laptopomhoz nyúltam. A twittert nézegettem, az instagramot, hogy elüssem az időt. Legalább addig, amíg egy kicsit lehűl a túlforrósított bögrém. A régi csapattársaim képeit, posztjait nézve jutott eszembe, hogy mennyire régen is voltam utoljára focizni, pedig milyen sokat eljártam régen, mennyire imádtam. Így határoztam el, hogy ha lesz időm, míg a többiek nincsenek itthon újra meglátogatok majd pár edzést. Hiányzott már ez a kis testmozgás az életemből. Úgy 20-30 értelmetlen poszton görgettem lejjebb, mire nagyot sóhajtva untam meg a dolgot és csuktam le a gép tetejét a kanapén magam mellé téve. A kezembe vettem a távirányítót, s már éppen találtam is egy műsort, ami érdekelt, letettem a kapcsolót, ezúttal végre a bögrét kézbe véve. A számhoz emeltem, orromba szívtam az imádott illatot, s már éppen belekortyoltam volna, mikor csengőt hallottam. Ki az isten zargat ilyenkor?! Nagy sóhajtással, pár káromkodás elmormogásával tettem vissza a dohányzóasztalra a bögrét és nagyot nyeltem. Az ajtóhoz sétáltam és leakasztottam mellőle a kulcsomat, hogy a zárba dugjam azt és elfordítsam benne. Gyorsan mozogtam, próbáltam minél hamarabb lerendezni ezt a dolgot, de nem éppen az fogadott, mint amire számítottam. A szívem a torkomban kezdett el dobogni, még azt sem tudtam, hogy mit mondjak.
“Zayn?!” Szakadt ki belőlem mégis egyetlen szó, ahogyan megláttam az ajtóban. Próbáltam nem megkönnyebbült vagy meglepett arcot vágni, hanem inkább mérgeset, de elég kevés sikerült ennek az eléréséből.
“Szia Louis. Bocs, zavarlak?” Kérdezte viszonylag normálisan, nem úgy, ahogyan a legutóbb köszöntött.
“Ami azt illeti, igeen. Szóval mondhatnád gyorsabban is, hogy mit akarsz.” Erőltettem magamra egy erősebb személyiséget, ami nem igazán az én stílusom volt, de muszáj volt megmondanom neki, amit gondoltam. Bár már abban a másodpercben megbántam a dolgot, ahogyan kimondtam.
“Bocsánatot akartam kérni, amiért a múltkor bunkó voltam. Harry mondta, hogy szerinte elég rosszul érezted magad miatta?” Jelentette ki igazság szerint, mégis egy kis kérdést éreztem a hangjában.
“Én? Rosszul? Hova gondolsz, én aztán nem!” Húztam fel az orromat, de tudtam, hogy mennyire rosszul hazudok. Soha, senki nem hitte még el, amit hazudtam.
“Nem úgy nézel ki.” Fogta meg hirtelen az államat hatalmas, meleg kezével és fordította úgy a fejem, hogy mélyen a szemembe tudja ásni csokoládébarna szempárját. Normális esetben gyönyörűnek mondtam volna őket, de most volt benne valami más. Nem, nem arról beszélek, hogy még nem bocsájtottam volna meg neki, hiszen már azzal a szóval, hogy bocsánatot akar kérni megtettem. Amíg ezeken gondolkoztam hajolt rá az ajkaimra csókot lopva róla. Talán hülyeség volt vagy nem, de viszonoztam neki. Arra nem is figyeltem, hogy mindeközben kihúzott a házból ügyesen behúzva valahogyan maga mögött az ajtót, egyedül a zár kattanására figyeltem fel és szakadtam el tőle.
“Mégis mi a francot csinálsz?” Kérdeztem felhúzva a szemöldököm, az ajtót néztem, majd kezét, ahogyan zsebre teszi a kulcsot.
“Mutatok neked valamit. De nem itt.” Ejtette szavait már zavarosabban, mint az előbb. Éreztem valami furcsát rajta, miközben csókolt. Füst szag lehetett, de nem cigaretta szaga. Igazság szerint el sem tudtam dönteni, hogy mi volt az, de tippem azért volt. Zayn Malik nem igazán volt magánál, maximum addig, amíg átjött, megkockáztattam, hogy még akkor is, mikor kinyögte a bocsánat kérését, de arra már kevesebb volt az esély. Megfogta a kezemet és a saját háza felé kezdett el húzni. Nem zárta be az ajtót, igazából még kissé résnyire nyitva is hagyta azt. Hát ez az ember valami hihetetlenül feledékeny vagy idétlen! A friss levegőről belépve a házba ugyanaz a füst szag csapta meg az orromat, amit a Zaynnel való csókolózás közben éreztem.
“Mi az isten ez?!” Csattantam fel végre az orromhoz kapva, Zayn viszont csak nevetett.
“Csak egy kis fű, ne fossál már, Louis!”
“Mi az, hogy ne fossak már?! Mindjárt haza is megyek, csak engedj el!”
“Dehogy mész!” Reagált azonnal és fordította el a kulcsot a zárban utána zsebre téve azt. Nem támadott le azonnal, ahogyan számítottam rá, egyszerűen csak a nappaliba rángatott, és úgy viselkedett, ahogyan egy normális ember tette volna, mintha az előbbi 4 mondat el sem hangzott volna.
Megkérdezte, hogy mégis mi volt olyan fontos otthon, amiért zavart volna, én pedig egész készségesen válaszoltam meg, hogy bizony a forrócsokim elfogyasztásában zavart meg, mire kaptam tőle egyet. Igazából teljesen jó ötletnek tűnt, aranyosnak találtam, hogy csinált nekem, és azonnal meg is ittam, hiszen nem lett annyira forró, mint az enyém, otthon. Egész addig tartottam ilyen jó ötletnek, amíg nem kezdtem el furcsán érezni magam. Nem sokáig tudtam gondolkozni azon, hogy mit rakhatott az italomba, azonnal túl jól éreztem magamat hozzá. Éreztem, hogy az arcom vörösbe vált, mikor Zayn a nyakamra hajolt, csókolgatta és idióta dallamokat dúdolt rajta, mikor nem puszikkal hintette folyamatosan vagy szívta a vékony bőrt. Szemeimet csak ritkán, rövid időre hunytam le, tetoválásain húztam végig ujjaimat, néztem a tintával örökre átszínezett bőrét. Izmai, tetoválásai valahogy most gyönyörűbben hatottak, mint valaha. Lerángattam róla a felsőtestét védő trikót, mikor is feltűnt a rúzs, ajaklenyomat tetoválása a szárnyakkal. Megnyaltam az ajkaimat, előrehajolva nyomtam csókot a rúzslenyomatra, többször is egymás után.
“Csak nem tetszenek, Louis?” Kérdezte mély, rekedt hangon. Olyan érzésem volt, hogy Zayn nem kicsit volt tele szexuális vágyakkal. Normális esetben valószínűleg azon gondolkoztam volna, hogy csak azért kért bocsánatot, hogy megfektessen, de a drog hatása alatt eszembe sem jutott.
“Tetszenek. Imádom őket.” Suttogtam bőrére, mire már csak azt vettem észre, hogy ő is megszabadít a felsőmtől, ezzel felfedve maga előtt azt az eddig kevés tetoválásomat, amit sikerült elérnem. Az egyetlen tetoválásom még csak a szarvas volt a szívvel és a kulcscsontom alatt elhelyezkedő ‘It is what it is’ felirat. Zayn hümmögött a tetoválásaimat látva, majd megnyalta az ajkait. Ködös szemekkel nézett fel rám, egyenesen a szemeibe.
“És szeretnél még?”
“Igen.” Válaszoltam teljesen egyszerűen, mire felhúzott a kanapéról és gondolom a saját szobájába vezetett. Igazság szerint rendezett szoba volt, sötétvörös falakkal. A redőny le volt húzva, az egyetlen fényforrás a szobában egy vörös-narancssárga fényben tündöklő lávalámpa volt, ugyanis Zayn nem kapcsolta fel a villanyt. Hangulatos volt, igazán tetszett. Az ágyára másztam, lehasaltam rá, hogy láthassam, ahogyan a szekrényhez lép és leguggol, ezzel pont remekül felém mutatva hátsófelét. Végül egy kisebb tetoválógép szerűséggel tért vissza hozzám és ült mellém az ágyra beharapva az ajkát. Megfogta az egyik kezemet és végigmérte. Szeme végigfutott az egész testemen, mielőtt összerakta volna a gépet és újra a kezemhez tért volna vissza.
“Akkor majd én kitetovállak.” Vigyorgott rám, én pedig viszonozva a gesztust ültem fel és engedtem meg, hogy úgy forgassa ki, vagy tartsa a karomat, ahogyan ő akarja. Egy csókot loptam az ajkairól, mielőtt még elkezdte volna a műveletet. Akkor viszont fel is szisszentem.
“Fáj?” Kérdezte puszit nyomva az ajkaimra.
“Nem! Csak csináld!” Parancsoltam rá, mit készségesen végre is hajtott.
Alig fél óra telt bele, mire egy újabb tetoválással lettem gazdagabb. A felkaromon ékeskedett egy ‘Far Away’ felirat, aminek ugyan fogalmam sincs, hogy mi értelme volt Zayn részéről, de nem most lesz az ideje, hogy megkérdezzem. Zayn ujjait többször is végigfuttatta a még érzékeny bőrfelületen, mielőtt bekente volna, rögtön az után pedig vízipipát és dohányt vett volna elő. Mindketten épp eleget szívtunk belőle ahhoz, hogy a gondolataink teljesen más irányba terelődjenek. Már csak arra emlékeztem, hogy az ágyon kötöttünk ki, egymás ruháit letépve és a földre dobálva.

****************

Zayn ágyában ébredtem fel reggel, az ő erős karjai öleltek át, fejemet a mellkasába ástam, meztelen testünket egyetlen takaró fedte, a fejem úgy fájt, hogy azt gondoltam, még az is jobb lenne, ha itt döglök meg. Szememmel az órát kezdtem el keresgélni. 13:49. Kellett egy pár perc, mire felfogtam. Elmúlt háromnegyed 2?! Nem voltam dolgozni! Tegnap úgy hagytam mindent a lakásban!
Éppen felkelni akartam, mikor a fejem fájni kezdett, valami súrolta a karomat, amire kis szúró érzést éreztem. Lenéztem rá, s bizony a Far Away tetoválás ott díszelgett a karomon. Nem álom volt. Zaynre néztem. Természetesen megbocsájtottam neki. Gyönyörű volt, ahogyan fekete haja kócosan lógott bele arcába, hosszú szempilláinak árnyékai csíkokat húztak az arcán. Duzzadt ajkai elnyíltak kissé, ahogyan a levegőt ki és befújta álmában. Gyönyörű teremtés volt, látni pedig mindennél jobb érzés volt. Egész addig, míg nem csörrent meg Zayn telefonja, s ébredezni kezdett... 

Akkor még semmit sem sejtettem.