10. fejezet - Egyszeri alkalom

Sziasztok sziasztok :) Itt vagyok megint és a Dark 10. része is. Nos, igyekeztem eléggé kifejezni az érzelmeket a részben, de fogalmam sincs, hogy mennyire jártam sikerrel vele és mennyire nem, ezt döntsétek el inkább ti :) Nos, mint talán sohasem, semmit nem tudok mondani a részről. Mindössze nagyon szépen meg szeretném köszönni nektek, hogy a blog már elérte a több, mint 2500 nézettségszámot! Imádlak titeket, hihetetlen büszkévé tudtok tenni ezzel. Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagytok nekem, jó olvasást kívánok nektek a részhez!

Puszi!

Raven Agrippa

Louis Tomlinson

A csengő megszólalt, én pedig összerezzentem a hangjára. Zayn itthon van, ki tudja, lehet, hogy éppen valakivel van itthon. A gondolatmenet 100x cikázott át az agyamon, hogy az éppen valakivel való ágy- esetleg kanapétornáját megzavartam. Az ajtó felső részén lévő üvegben egy alakot, csupán egy árnyékot láttam meg közeledni. Az ajtó hamarosan ki is nyílt, én pedig egy viszonylag feszült, fekete hajú szépséggel találtam szembe magamat.

„Louis? Mi az rohadt életet keresel te itt?” Hallottam a kérdést, megrezzentem ismételten, de mégis kellett idő, mire még fel is fogtam és felemeltem a fejemet. Rápillantva tulajdonképpen nem dühöt láttam, de ideges volt. Nem rám volt mérges, de láthatóan zaklatott volt. Talán tényleg megzavartam volna valamiben? Azt viszont nem gondolom, hogy éppen megfektetett volna valakit, mikor ideértem. Teste nem arról árulkodott.

„Zayn?” Kérdeztem vissza, hangnemén erősen nagyokat pislogtam. Szinte már azon csodálkoztam, hogy nem robbant fel a feje. „Idegesnek tűnsz. Csak beszélni akartam veled valamiről.”

„Mégis miről? Arról, hogy a múltkor megdugtalak? Nem mondták még, hogy nem vagyok a párkapcsolatok híve? Akkor én most mondom. Sajnálom, hogy össze kell törnöm azt az aranyos kis lelkedet, de nem kellesz. Most pedig szia!” Hadarta el a szavait, már fordult is volna sarkon, hogy rám csapja az ajtót, mikor megállítottam, felkarját erősen markoltam.

„Akkor mégis mire volt jó mindez?! Ekkora seggfej lettél volna, hogy addig próbálkoztál nálam, amíg be nem adtam a derekam egy kurva sexre és ennyi?!” Kérdeztem felemelve a hangom, de csak egy szúrós pillantást kaptam viszonzásképp.

„Okos vagy, egészen jól átlátod a helyzetet. Éppen erről van szó. Viszlát, Louis!” Zárta rövidre a témát karját kirántva ujjaim közül, s az ajtó már csukódott is. Szinte el sem tudtam hinni, hogy ezt mondta. Talán ettől rettegtem volna? Éppen attól, hogy ezt fogja válaszolni? Semmit sem tudtam tenni, csupán lefagyva álltam az ajtóban, szavai a fejemben ismétlődtek. Átláttam a helyzetet? Egyedül egy sexre kellettem neki? Harrynek ezek szerint igaza volt. Ő nem keres embereket a kalandok után, őt magát pedig nem érdemes keresni. A pumpa egyre jobban felment az agyamban. El sem akartam hinni, hogy ennyi volt. Csak ennyire voltam jó, mint egy ribanc, akit az út széléről felszed az autópályán, hogy egyszer kidugja magát. Rémesen éreztem magam, a szívem és az agyam ketté akart hasadni. Talán a mellkasomban üresség tombolhatott, a fejem viszont szét akart repedni a fájdalomtól. Lassan indultam el hazafelé, de még mekkora szerencse, hogy csak a szomszédba mentem. Az ajtót hangosan csaptam be magam után nem is törődve a kérdésekkel, hogy mi történt, jól vagyok-e. Hasonlók. Nem kell tudniuk arról, hogy mi történt és nem kell, hogy megkérdezzék jól vagyok-e. Nem vagyok jól, de leszarom. Majd egyszer túl fogom magam tenni rajta.

„David, lennél olyan aranyos, hogy ma egyedül hagynál a szobában?” Kérdeztem végül feldúlt hangon, még csak arra sem méltatva őket, hogy rájuk nézzek. Mekkora egy seggfej is vagyok.

„Persze, pihenj csak.” Hallottam hangját, a meglepettség, egy kevés aggodalom tisztán hallatszódott benne.

„Köszönöm.” Nyögtem oda még ennyit, mielőtt kettesével szedve a lépcsőket a szobánkba siettem volna. Az ajtót bezártam, az ágyamra vetődtem. Semmi mást sem tudtam csinálni, mint feküdni ott és gondolkozni. Még mindig csak annak a seggfejnek a szavai jártak a fejemben. Egyszeri alkalom voltam. Csak a szomszéd gyerek, akit egyszer megszerezhetett magának, mint egy trófeát, strigulát húzva a többi mellé, hogy ezt is megfektettem. Emésztettem magam, utáltam, hogy belementem ebbe az egészbe és hagytam neki. Csak azért, mert egyszer megmentette a seggemet egy rohadt részeg állattól. Ahogyan ezen gondolkoztam lassan nyúltam az ágyam mellett álló kis szekrényért és húztam ki a fiókot. Egy doboz cigarettát tartogattam ott. Mindig csak akkor szívtam ezt a tüdőromboló hülyeséget, ha ideges voltam. És most az voltam. Kihúztam egy szálat a dobozból, felkaptam mellőle a gyújtót és az erkélyre sétáltam. A korláton megtámaszkodva szippantottam bele elsőnek a friss, esti levegőbe, mielőtt a számba vettem volna a szálat, s meggyújtottam volna azt. Szinte csak kettőt szívhattam bele, mikor elkezdtem gondolkozni, hogy miért nem jó most ez sem. Nem tartott sokáig rájönnöm. Zayn Malik egész rohadt házában ez a füstszag terjeng, áramlik ki belőle, akár valami bombarobbanás gáza. Hirtelen fintorogva nyomtam el a korláton a csikket, bár még a felét sem szívtam el és dobtam el azt olyan messzire, amennyire csak tudtam, azon nyomban vissza is sétálva a szobába. Az ágyra ülve az ölembe vettem a laptopomat és a fejhallgatómat, zenét hallgatva és idióta, értelmetlen oldalakat böngészve próbáltam elütni az időt és nem gondolni rá addig, hogy elálmosodjak és aludni tudjak. Nos, hogy őszinte legyek az oldalak sehogyan sem kötötték le a figyelmemet, a zene pedig minden egyes kis szavával, lüktetésével őt és a szavait jutotta eszembe. A laptop használat sem tartott tovább fél óránál, mikor is lecsaptam a tetejét és sóhajtva a helyére tettem. Lentről még hallatszódott a többiek önfeledt nevetése, kiabálása. Legalábbis úgy tűnt, hogy nekik jó hangulatuk van.

Éppen ésszerű magyarázatot próbáltam keresni a történtekre, mikor a hangok csendesedni kezdtek, később pedig lépteket hallottam felfelé a lépcsőn, ez után kopogást. Hang viszont nem társult mellé. Most komolyan, találjam ki ajtón keresztül, hogy ki az? Kiordítani nem akartam, így végül amellett a megoldás mellett döntöttem, hogy kinyitom. Hátha az ember, aki aktuálisan az ajtó előtt áll egy kicsit le tud majd foglalni. Lassú, lomha léptekkel csoszogtam el az ajtóig és fordítottam el benne a kulcsot. Legnagyobb meglepetésemre éppen Harryvel találtam szembe magamat.

„Louis, beszélhetnénk?” Tette fel a kérdést. Elsőnek „ööö”-ztem egy sort, majd bólintva engedtem álltam arrébb és engedtem be. Elsőnek szétnézett, majd az enyémmel szemközti ágyra, Davidére pillantott és leült rá. „Takaros kis szoba. Ha jól vettem le csak a fültágítós sráccal osztozkodsz rajta.” Állapította meg, tulajdonképpen helyesen is.

„Igen, Daviddel.” Helyeseltem törökülésben ülve a saját ágyamra, így néztem körbe én is a szobánkban, majd újra a göndörre vezettem a tekintetem. „Szóval miről akartál velem beszélni?”

„Most egész nyugodtnak tűnsz. De ha jól vettem le, akkor nem éppen szép dolgokat hallhattál Zayntől?” Jelentette ki ezt is, ugyan egy kevés kérdéssel a hangjában. Igaza is volt, ezért csak bólintottam.

„Igazság szerint annyit tudok elmondani róla, hogy egy rohadt seggfej.” Vallottam be az igazságot. Végül is, ezt gondoltam, ő pedig a barátja, tehát ismeri. Miért is kellene éppen előtte titkolóznom?

„Milyen volt? Hogy viselkedett?”

„Elsőnek azt hittem, hogy fel fog robbanni ott előttem. Igazán frusztráltnak tűnt.”

„Valószínűleg pont nem a legjobb pillanatában találtad meg. Zayn ilyen. Hogyha nem gondolta komolyan talán majd megkeres. Csak ne utasítsd el nagyon durván, ha még egyáltalán akarod vele tartani a kapcsolatot.”

„Miért akarnám? Egyszerűen lekoptatott, éppen csak azt ki nem mondva, hogy egy éjszakás kalandnak való ribanc voltam a számára.

„Mondtam már neked, hogy elfoglalt a munkája miatt és gyakran frusztrált is miatta. Majd ha többet akarsz tudni Zaynről, akkor, ha bocsánatot kér vagy ilyesmi visszafogadod. Én nem fogok neked beszélni a munkájáról, az én fejemet szedné érte. Majd ő maga elmondja. Csak tudd, ő még ennyit nem szenvedett azért, hogy megdughasson valakit. Ha ennyire makacs voltál az elején hagyott volna a picsába, remélem tudod. Nem hinném, hogy most ezt ennyivel lerendezné. Hogy frusztrált állapotban lekoptatott a francba.” Fejtette ki az álláspontját, viszont nekem mintha csak fáziskésésem lett volna minden egyes szava később esett le. Amikor a stúdióban találkoztunk még arról akart meggyőzni, hogy Zayn nem fog keresni és hagyjam a francba, most viszont, hogy én kerestem őt arra akar rávezetni, hogy csak ingerült volt, és várjam ki, hogy visszajöjjön bocsánatot kérni? Semmi logikát nem láttam benne, de bólogattam. Titkon talán mégis éppen abban reménykedtem, hogy ez be fog következni és igaza volt. Elvégre a barátja, nem? Ismeri!

„Inkább ezen gondolkozz ahelyett, hogy azon a sok faszságon amit mondott. Csak gondoltam, hogy közlöm.” Mondta, majd felállt az ágyról és kifelé indult. „Jó éjszakát Louis.” Tette még hozzá mielőtt kilépett volna.

„Jó éjt Harry. Egyébként! Megmondanád Davidnek, ha még ébren van, hogy nyugodtan feljöhet a szobájába? Nem fogom megenni miatta.” Kötöttem a lelkére apró, talán kissé erőltetett mosollyal, mire egy bólintást kaptam válaszul. A fürdőszobába igyekezve tusoltam le hihetetlen gyorsasággal, majd kapkodtam magamra a pizsamámat és siettem vissza a szobába. Nyugtáznom kellett, hogy szobatársam még nem tért vissza a saját ágyába –vagy talán nem is fog-.

Mindenesetre én azonnal a saját ágyam vettem célzásba, telepedtem be a takaróm alá. Sokáig jártak még Harry szavai az agyamban, mielőtt még elnyomott volna az álom.

Éppen Róla álmodtam. Zayn Malikról, a seggfej szomszédomról.